Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

30 jelek szólnak valamely pálya mellett, hogy ezek elől a szülő sem zárkózhatik el, ha csak gyermeke jövőjét szentségtelen kezekkel lerontani nem akarja. E jelek tehát sokszor világosak, csak a szülő igyekezzék ezekkel szemben pártatlan állást foglalni s előítélet nélkül annak venni, a mi. Ne igyekezzék pl. gyermekében olyasmit találni, ami nincs meg: képességet is, ahol csak hajlam van, vagy viszont hajlamot is, ahol csak képesség van. S minthogy e kettőhöz szorgalom is kell, ezt se hagyja számításon kívül, valamint azt sem, hogy egyik-másik hiba, rossz tulajdonok, szenvedélyek egyik pályán több táplálékot találnak mint a másikon, sőt bizonyos erkölcsi fogyatkozások egyenesen alkalmatlanná tehetnek valakit valamely életpálya sikeres betöltésére. S ha mindezek daczára tévednénk — ami épen nem lehetetlen — e tévedésünk ritkán válik oly végzetessé, mintha mindezeket tekintetbe sem véve, egészen a gyermeken kívül eső indokokból határozzuk el annak jövőjét. Hogy mennyi tévedés, mennyi visszásság dívik e téren, csak az tudja, aki az ifjúság nevelésével foglalkozva megtanulja szeretni az ifjúságot s épen e szeretetből kifolyólag folytonosan éber figyelemmel kiséri a szárnyai alól kibocsátott fiatalságot s aggódva lesi, hogy az általa elvetett és híven ápolt jó mag mivé fgjlődik az életben ! Hányszor kénytelen az embèr látni, hogy a legszebb reményekre jogosító ifjú sokszor épen a kikötő előtt szenved hajótörést; mert a szülő nem figyelve a természet tiltó vagy hívó szavára, nem gyermekének, hanem gyermekében magának választ jövőt, vagy pedig egészen visszásán a véletlenre hagyatkozva engedi azt megalakulni. Végzetes nevelői tévedés egyik úgy mint a másik! A szülő így legtöbb esetben oly pályára tereli az ifjút, ahol a legrövidebb úton a legkönnyebben ér czélt. Az ily szülő nem veszi észre, hogy a jelent feláldozza a