Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

29 elsősorban a szülők gondja, mert erre nem lehet még oly drága pénzen sem mást kapni. A legelső s legtermészetesebb kérdés tehát a szülő részéről, hogy mi legyen hát a fiamból, mire képesítik őt hajlamai s tehetségei? Ezen kérdésre az a szülő fog leghelyesebb választ adhatni, aki e kérdést nem a saját személyes hiúsága vagy nagyravágyása kérdésének tekinti, hanem csakis gyermeke javát tartván szem előtt, azon jeleket veszi tekintetbe, amelyeket a gondviselés ültetett a fiatal lélekbe. De hát oly biztosan meghatározhatók e jelek, kérdhetné valaki, melyek a jövő megállapításánál tekintetve veendők ? Legtöbbször igen, sokszor nem. Ha figyelemmel kisérjük az ifjút, azt fogjuk találni, hogy testi, értelmi, erkölcsi s vallásos életének távolabbi, vagy különösebb nyilvánulásaiban, jelentkezőbb hajlamaiban, érzületének, felfogásának, Ízlésének irányaiban sokszor világosan lépnek előtérbe ama jelek, amelyekben mintegy irányadó útmutatást ismerhetünk fel az ifjú élethivatásának megválasztására. Ezek a további fejlődéssel mindinkább határozottabb alakot öltenek, úgy hogy később a tanulmány bizonyos neme, melylyel az ifjú előszeretettel foglalkozik — a hajlam, a szembetűnő eredmény és siker valamely téren pedig — a képesség csalhatatlan bizonyítékai gyanánt vehetők. Ha aztán még hozzávesszük az ébredező szenvedélyt, amelyet környezetével éreztetni kezd akaratának és jellemének előtünedező egy-egy vonása által, majdnem biztos utalást nyerünk jövő életpályájának — vagy legalább főnemének — kijelölésére. E jelek természetesen nem mindegyik ifjúnál egyformák, mert vannak zárkózott jellemek, amelyeknél csak a szerencsés véletlen enged egy-egy bepillantást vetnünk beléletök rejtett titkaiba ; a legtöbbnél azonban hol gyengébb, hol határozottabb vonásokban legalább megközelítőleg fölismerhetjük, amit keresünk ; míg ismét másoknál oly határozott és el nem vitatható