Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

28 félrevezetett szellemeket, zilált erkölcsi életet, kárba veszett reményeket, mi annál méltóbb megszívlelésünkre, mert amint a fiatalokból válnak a férfiak, éltesek, családfők, közhivatalt viselő honpolgárok; belőlük alakul maga a társadalom is, melynek lehetnek mindenre törvényei, de egy tévesztett élet sebeire gyógyszerei nincsenek. Ezekre nézve kell tehát az ifjút felvilágosítani, szeretettel tanácsolni s őket addig figyelni, vezetni, míg az igazi hajlam előtűnik. Sokkal jobb azért negative hatni a pályaválasztásra az által, hogy egyik pálya iránt sem oltunk be előítéletet, hanem a különböző hivatásokról egyforma tisztelettel szólunk ; positive pedig csak azáltal, hogy a gondviselés által beleültetett jeleket lelkiismeretesen megfigyeljük, ezeket fejlődésükben követjük, belátó és tapasztalt emberek tanácsát elfogadjuk s az ifjút ily értelemben jövőjére felvilágosítjuk. -A pályaválasztásnál kerülendő minden elhamarkodás, mert ennek nemcsak az ifjú, hanem a társadalom is kárát vallhatja. Azért időszerűnek találom e kérdéssel egy kissé bővebben foglalkozni s a hivatásra való nevelésről beszélni, mert épen napjainkban a magasabb oktatást, de — sajnos — semmi nevelést nem élvező ifjúnál, a magasabb tanintézeteken minden eddigi nevelésünk fáradságos művét és eredményét a szerencse játékára bízzuk. A hivatásra való nevelés, épenúgy mint minden más nevelés annyiféle, ahányféle a gyermek vagy ifjú. De módjai, czéljai és eszközeinek különbözősége mellett mégis csak egy, amiből minden nevelésnek kiindulnia s ahova eljutnia kellene — az, hogy minden leendő honpolgárt a maga legmegfelelőbb helyére állítson a társadalomban. A helyes pályaválasztás a nevelés betetőzése s ez