Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

27 a gondos szülőnek figyelemmel kell kisérnie és a pályaválasztásnál tekintetbe vennie, ha azt akarja, hogy gyermeke necsak megállja helyét a társadalomban, s állásának kötelességeit ne tekintse tehernek, hanem az életet megédesítő munkának. Ezen jelek a tehetség és a hajlam. Igaz ugyan, hogy a külső körülmények (vagyoni állapot, állás, rang stb.) is tekintetbe veendők, sőt sokszor határozók is, de a tisztelet, amelylyel mindenki szabadságának tartozunk, megköveteli, hogy hivatásának megválasztásában saját tehetsége és hajlama legyen az irányadó, azért mellőzendő minden kényszerítés és erőszak. Hisz tudjuk, hogy mily szerencsétlenek az olyanok, kik olyan pályára kényszerítve, melyre sem hajlamuk sem tehetségük, valamely eltévesztett életpálya békóiban nyögnek. Ezekből lesznek aztán a mindennel elégedetlenek, a társadalmi rend felforgatói. A szülőket e dologban csak a tanácsadás joga illetheti meg, mely, ha idáig a nevelés alapos és okszerű volt, mindenesetre nagy befolyást gyakorolhat a pályaválasztásra. De erre a nevelésnek már jó eleve tervszerűen kell készülnie, t. i. hogy gyermekök különös hajlamai és képességei iránt idején érdeklődve, ezeket táplálják és irányítsák, s többé-kevésbé sejthető élethivatásukra szakadatlan befolyásukkal előkészítsék. De épen azért, mert nehéz, sőt válságos feladat még 16—18 éves ifjaknál is egészen találó szerencsével választani meg a különböző életpályák legmegfelelőbb ágát; az is bizonyos, hogy ezen választás elhatározó lesz az ifjú életszerencséjére vagy boldogtalanságára, dicsőségére vagy gyalázatára, s az elfoglalt társadalmi állás jótékony vagy káros, díszes vagy dicstelen betöltésére. Az elhanyagolt pályaválasztás, a tévesztett vagy eljátszott hivatás, ezek termik az életcsalódások s tévedések folyton gyötrő töviseit, a 2a*