Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

26 tennie kell. »Nagy hálával tartozik neked a haza — mondja Juvenalis Kleandernek (Satyra IV.) — hogy egy polgárt adtál neki gyermekedben, csak már arra is gondoltál volna, hogy békében vagy háborúban valami hasznát is lehetne venni.« Az embert tehát különös polgári hivatására szintén nevelni kell. A nevelésnek ezen részét hivatásra való nevelésnek, vagy tán még jobban szaknevelésnek lehetne nevezni. Minthogy pedig többféle pálya van, amelyre az ifjút nevelni lehet, azért a hivatásra való nevelés is többféle lehet, de mégis mind egy czélra törekszik, t. i. mindenkit saját pályájára alkalmassá tenni, épúgy mint valamennyi pályának csak egy czélja lehet : mindenkit a neki megfelelő helyre állítani. így van népnevelés, középiskola, felsőbb vagy tudományos oktatás, szakoktatás. Minthogy minden embernek kötelessége erejét és tehetségét embertársai, tehát a társadalom számára értékesíteni, azért mindet! embernek jól meg kell gondolnia, hogy mily állásban akar és tud az egésznek legjobban szolgálni, vagyis mily pályát akar választani ; mert hivatás nélkül élni akarni, annyit tesz, mint nem akarni megkeresni a mindennapi kenyeret, hanem másokon élősködni. »Az ember munkára, mint a madár repülésre van teremtve«, mondja a sz. irás Jób könyvében. A munkanélküli élet tulajdonképen nem is élet, mert a munka szükségképeni életfeltétele az életnek. Senki sincs tehát feljogosítva a semmittevésre, hanem mindenkinek, a fejedelemtől kezdve az utolsó napszámosig ki van szabva a munka egy bizonyos neme, melyet el kell végeznie. A pályaválasztás szükségességéből következik ennek fontossága is, azért nem szabadna ezt, mint — sajnos — sokszor történik, a véletlenre, a gyermek vagy szülő szeszélyére bízni. Az isteni gondviselés már jó előre bizonyos jeleket rakott a gyermek lelkébe, amely jeleket