Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

25 és hajlamainak megfelelő térre tegyen szert, ahol tehetségeit a közjó érdekében a legelőnyösebben érvényesítheti, vagyis közönségesen szólva : pályát kell választania ; mert aki mindenhez akar érteni, s tehetségeit nem egy határozott czélra egyesíti, az úgy jár, mint az a balga hajós, aki kievezve a sík tengerre, egyszerre akarna minden partot elérni. Az emberi társadalomban a végczél az ember boldogulása, a közjó előmozdítása ugyan egy, de az ahhoz vezető utak, eszközök és módok oly sokfélék, oly változatosak, oly különböző működést és ezekhez képest oly különböző képességeket igényelnek, hogy csak a létező viszonyok és társadalmi intézmények tekintetbevételével működhetik valaki üdvösen a nagy czél megvalósításában. Hányszor hasonlították a társadalmat egy nagy géphez, melyben minden legkisebb résznek szabatosan egymáshoz kell illenie, pontosan egymásba fognia, hogy a gép jól működhessék; ép így aki használhatQ tagja akar lenni a társadalomnak, amelynek annyiféle jótéteményeit élvezi, be kell állania alkalmazkodó résznek, sőt többet kell tennie, mert míg a géprészek csak egy nagy eszme holt megelevenítői, addig az embernél, mint eszes lénynél, kell hogy minden egyes tag át legyen hatva a neki jutott szerep szellemétől, legyen az a szerep a nagy egészben a legkisebb vagy legjelentékenyebb ; a siker elérése czéljából kell, hogy minden egyes közreműködő a legnagyobb kedvvel, kitartással, — mondjuk — passzióval végezze feladatát. Azért az igazi nevelésnek feladata a nyert egyetemes alapvetés után, hasznos polgárrá képezni az ifjút ; a hasznos polgár pedig nem születik, hanem azt nevelni kell. Semmi egyéb a gyermek, mint amit a nevelés csinál belőle ; valamint gyermeket nevelni is nem egyéb, mint öreget képezni, vagyis azokra oktatni a gyermeket, az ifjút, amiket később mint honpolgárnak, mint hivatásbelinek, családapának egykor 2a