Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

20 köze az olvasás. Mit, és mit ne olvasson az ifjú ? Mennyit és mennyiszer írtak már e tárgyról! E thema annyira el van már koptatva, hogy igazán félve nyul az ember hozzá, nehogy unalmas legyen. Mi sem hízelgiink magunknak, hogy valami újat fogunk róla mondani ; de azt hisszük, hogy úgy vagyunk vele, mint a vallástanítók az erkölcsi elvek hirdetésével. Mindenki ismeri ez elveket és mégis hányszor kell e törvényeket a szószékről a híveknek eszébe juttatni, hogy azok szerint cselekedjenek? Az olvasmány bizonyos tekintetben pótolja az emberekkel való társalgást, azért megvannak mindazon előnyei és hátrányai, mint ennek. Eléggé ismeretes, hogy az ifjút bizonyos időszakban valóságos olvasó düh fogja el, amikor mindent elolvas válogatás nélkül, ami a kezébe akad. Ez a válogatás nélkül való olvasás aztán igen nagy károkat okozhat az ifjúnak mindenre fogékony lelkében, különösen napjainkban, amidőn az irodalomban gomba mócTPá tenyésznek az érzékiséget és a képzelő tehetséget csiklandozó férczmunkák. Főszabályul kellene tartani, hogy az ifjú soha se vegyen kezébe oly könyvet, amelyre nézve a tapasztaltabbak tanácsát meg nem hallgatta, vagy ha elolvasta — mert ma majdnem teljesen lehetetlen előle mindent elzárni — legalább komolyan gondolkodjék a munka czéljáról s az olvasásából merített haszonról, s dobja félre az olyan könyvet, amelynek semmi más czélja, mint csupán az idő agyonütése. Sokszor csudálkoznak ifjúságunk felületességén, a komoly munkától való irtózásán s könnyelmű életmódján, s nem gondolják meg, hogy ezeknek csíráját sokszor a rossz könyvek, az ingerlő olvasmányok rakták le az ifjú szivébe ; mert az ily erősen fűszerezett szellemi eledelek annyira megrontják fejletlen Ízlését, hogy azután más egyebet, mely ínyét nem csiklandozza, vérét tilalmas hullámzásba nem hozza, érdektelennek, unalmasnak talál. Tehát a szülők — s itt első-