Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

14 értelme és erőfeszítése készséggel alkalmazkodik, s ezzel megkezdődött benne a kötelesség fogalmának gyakorlati módon való alakulása. Az ifjú erőfeszítései eleinte kínosak, könnyen visszariad a nehézségektől, de ha mellette áll a szülői szeretet által sugalt biztatás a férfias kitartásra, figyelmének a siker, a szép czél elérésére való irányítása: akkor akarata beleélvén magát az új helyzetbe, mind könnyebben alkalmazkodik, s midőn ez alkalmazkodás teljes és öröme a legnagyobb mértékű, akkorra a kín érzete is eltűnik: kötelességérzete és boldogsága szövetséges társakká lesznek, s ez az örömérzet, amint már Aristoteles régen kimutatta, a megalakult jellem bizonyítója. Az oly ifjú tehát, aki az így fejlesztett és fegyelmezett akarat előképzettségével lép be a nyilvános életbe, az elég garantiát hoz magával oda arra nézve, hogy jellemes férfiúnak tekintessék, ki nemcsak saját sorsának lesz biztos kezelője, hanem a közügy harczosai közt is mindig a legjobbak között fog állani. A jellemképző példák első és főiskolája tehát csak a szűkebb családi kör. Környezetével való érintkezéseiből nyeri minden gyermek az első lendítéseket, melyek őt a jellemalakulás elemei s további mozzanataiban határozzák. Azok élő példája, kiket minden mások felett szeret, ellenállhatatlanul befolyásolja különben is erős utánzó hajlamát. Megmérhetetlen szerencséje tehát az ifjú embernek, hogyha már bölcsőjét a jó rend, szorgalom és életjámborság környezi ; s ha családi zászlaján legelőbb is az »Ora et labora« jelmondatot látja felírva. Szerencsés, hogy ily szülők akarata előtt kellett korábban engedelmességgel hódolnia ; utóbb pedig körükben a jellem nemes vonásait mintegy észrevétlenül lelkébe szednie, hogy ne tudjon többé más lenni, mint élethivatásában lelkiismeretes, buzgó, rendszerető- s jogtisztelő polgára honának. Bátran megbízhatik aztán az ilyen magában, s mások