Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

13 szokás kezdete. S ha ma elnézzük önző vagy rossz hajlamának egy-egy nyilvánulását, holnap már nehezebb a mi feladatunk is, meg az övé is. Akkor már nem lesz annyi ereje az ellenállásra, mert a gonosz hajlam megelőzte jó hajlamait egy fejhoszszal. Ha a gyermek a nevelés által megszokta csak a jót akarni, arra kell ügyelni, hogy a megszokás által megerősödött akarat az ifjúnál állandóan megmaradjon, s holmi idegen befolyás : mint rossz társaság, alkalom stb. ki ne térítsék jó útjából. Azért folytonos figyelem és őrködésre van szükség a szülők részéről, s ha észreveszik, hogy akarata gyengül, példák által — persze erre a legczélszerűbbek a saját jó példáik — kell őket a jóra serkenteni, s tanácscsal vagy a veszedelem felvilágosításával a jó útra terelni. Sokszor elkerülhetetlen e felvilágosítás még azon veszedelem árán is, hogy az ifjút az élet árnyoldalairól, milyen a ravaszság, színlelés, csalás, Önzés stb. kell is felvilágosítani ; mert a bizalmatlanság az élet némely körülményei között sokszor nagyon is hasznos lehet rá nézve. A jónak folytonos akarásából származik a kötelességérzet, melyre a gyermeket szoktatás, sokszor rászorítás által kell nevelni, az ifjúban pedig a jövőjére vagy becsületérzésére való hivatkozással kell ébren tartani; mert ez az igazi jellemnek kiegészítő része, mely nélkül használható ember a társadalomban nem képzelhető. E kötelességérzet azon élénk vágy, hogy állása terheit nemcsak férfiasan viselni és akadályaival meg akar küzdeni : hanem kiszabott kötelességeit mindenkor örömmel és híven teljesíteni is törekszik. Az ifjúnak e kötelességérzet a maga legelemibb és legvilágosabb alakjában ama kívánalomban jelentkezik, melyet az őt környező társaság (szülők, rokonok, jó barátok stb ) iránta formál. Magaviseletéhez bizonyos várakozást fűz, amelyhez, ha nincs túlcsigázva, az ifjú