Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

12 s minthogy ez könnyen második természetté válik az emberben, nagyon fontos, hogy a gyermek csak jót lásson, hogy csak azt utánozhassa és szokhassa meg. Az ily gyermekből lett ifjúnál ez a megszokás már tudatossá vált, s az akarat helyettesítője s cselekvéseinek megkönnyítője. A megszokást némelyek mesterséges emlékezetnek, mások Önmagunk ismétlésének nevezik, tulajdonképen pedig nem más, mint szellemi működéseink egymáshoz tapadása, sőt egybeolvadása s nélküle a leggenialisabb egyén épen úgy nem lehet el, mint a legegyszerűbb. Ha a festőnek folyvást elől kellene kezdeni az ecset kezelésének tanulását, soha sem készültek volna világhírű festmények; ha az erkölcsös embernek mindennap elől kellene kezdeni az erényes életre való eltökélést és erőfeszítést, tán soha sem lettek volna szentek a világon. A nevelés csak addig nehéz, míg a megszokások bennünk megalakulnak, mert ha ez egyszer megtörtént, minden további erőfeszítés nélkül a régi minta szerint cselekszünk, vagy utánozzuk önmagunkat; és ez az utánzás már nem jár fáradsággal, hanem bizonyos kényelemmel és örömmel. A mi az állatnak az ösztöne, az az embernek a megszokás : erőtőke. Általa szokja meg az ember folyvást akarni a jót, avagy rosszat, s azért erényeink és bűneink is a megszokások utján lesznek, mert hiszen ezek mentenek fel bennünket a kételytől, az ingadozástól, s helyettesítik azokat oly állandó hajlamokkal, melyeknek voltakép nem kell ellenőrzés. Hozzá még a jó megszokásának aesthetikai oldala is van : magunkviseletét kecsessé és hajlékonynyá, erényünket szeretetreméltóvá, s egész megjelenésünket derültté teszi. A megszokással is úgy vagyunk mint a vallással : ha magunk nem alkottatunk a gyermekkel jó szokásokat, félő, hogy ő vesz fel rosszakat ; mert ő is mint cselekedni szerető, vágyait folytonos actióban fejezi ki, s minden vágya, minden akaródzása egy szülemlő