Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

10 A nevelés nem legkisebb feladatai közé tartozik kilesni az alkalmas pillanatot, hogy mikor lehet és kell a fegyelmen tágítani ; s a nevelés akkor ül teljes diadalt, ha a fiatal erőt úgy fejleszti, gyakorolja és működteti, hogy ő lassankint visszahúzódva, a növendéket mindinkább magára hagyhatja, avval a teljes megnyugvással, hogy rá többé nincsen szükség. Azért az okos nevelő nem egyszerre, hanem lassankint hagyja magára az ifjút, mikor erre már kellőleg előkészítette. Amint az ifjú lassankint testben és lélekben erősödik, lássa is, hogy mindinkább magára hagyatik és jó viseletéért fokonkint növekedő bizalom a jutalma; mert a bizalom az ifjún csak javít, míg a bizalmatlanság csak ront. Tanítsuk őt korán az isteni és erkölcsi törvényeket tisztelni, mert az ezek iránt való engedelmesség jótékony és maradandó hatással lesz az önállóság fejlődésére. Mi csak tanácsoljuk neki a szépet, igazat és jót, de ezek gyakorlása a szabad elhatározás eredménye legyen ; ne nyujtsuk túlságosan hosszúra a paedagogiai gondnokságot, mert ez könnyen az önállóság megsemmisítésére vezethet; a folytonos engedelmesség holt gépeket teremt, a szabad elhatározás önálló és szilárd jellemeket eredményez. Az ifjú legyen jellemes; azaz minden gondolata, érzése, törekvése a szépre, igaz- és jóra legyen irányítva, hogy az ifjú semmi más ellenkező körülménytől nem befolyásolva, mindig és mindenben csak a helyeset akarja, vagyis azt, ami az ész és erkölcs törvényeivel nem ellenkezik. Ez a többiek felett uralkodó gondolkodásmód képezze alapját minden tényének. Jól tudjuk ugyan, hogy a jellem fejlődése külső körülményektől, a hajlamtól, vérmérséklettől is függ; de az is igaz, hogy nagyrészben mégis csak a szabad akarat műve, az embernek saját szerzeménye. A nevelés csak idomíthatja a jellemet, hathat rá, t. i. világos és határozott elvek bevitele által, hogy ez