Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1888

23 régibb idejéből, amit a Buzigák papi családjáról (az eleusini mezei ünnepen befogott ökrök gondozói) irnak, hogy ezek mindenkire átkot mondtak, aki felebarátjától megvonta a közönséges embertársi kötelességeket. Átkozott legyen, aki mástól a vizet és tüzet megtagadja, az eltévedettnek az igaz útat meg nem mutatja, a halva találtat el nem temeti, és amit maga károsnak tart, másoknak ajánlja ; úgy, hogy a Buzigák átkai közmondásként jártak az istentelenség bárminő megátkozása gyanánt. Politikai célból, állami érdekből is szórattak nem ritkán ünnepélyes átkok annak áthágóira, ami törvény és általános polgári kötelesség gyanánt volt megszabva. így Solon törvényeiben valamennyi attikai termék kivitele az olajfaolaj kivételével tilos volt és meg volt szabva, hogy az archon az ez ellen vétőket vesse átok alá, vagy ő maga lakoljon száz drachma büntetéssel. Spártában Lykurgus rendelése szerint a földet a helóták (rabszolgák) mívelték és ezért meghatározott részszel fizettek ; magasabb áron bérbe adni átokkal volt tiltva, hogy amazok szolgálatkészek maradjanak, ezek pedig ne törekedjenek több után. A teósbeliek is, midőn egy pusztító dögvész után az állam helyreállítására dictatori hatalommal ellátott aesymnetest (uralkodót) neveztek ki, ezen ünnepélyes átkot fogalmazták és állították fel nyilvánosan kőoszlopokra vésve : hogy mindenki közöttök, aki a teósiak uralkodójának nem engedelmeskedik, vagy neki ellenszegül, átkozottul veszszen el, ő maga és nemzetsége ; hasonlóképen az uralkodó, ha valamely teósi polgárt Ítélet nélkül és igazságtalanul kivégeztet, vagy tengeri rablást űz közvetve vagy közvetlenül, vagy bármi rosszba fog a teósiak vagy a hellenek, vagy barbárok közjava ellen. Ugyanezen átok érje a timúchákat (városi tisztviselők) is, ha emez átkot Dionysos, Herákles és Zeus ünnepein ki nem hirdetik; és mindazt, aki az oszlopokat, melyekre az átok