Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1887

Bevezetés. A népvándorlás romboló fegyverekkel lépett a világ színpadára, s mintegy gondviselésszerű küldetéssel bírt, hogy erkölcseikben ugyan nyers, de tetterős nemzeteket léptessen az ó-kor inyencz s romlásnak indult népei örökségébe ; hogy egy ifjú nemzedék váltsa fel az elpuhult tétlen alakokat ; hogy a régi pogányszellemű s izű civilisátiót egy újjal cserélje fel, mely a kereszténységen alapuló állami életben érte el netovábbját. Igaz, hogy a réginek ezen megdöntése nem folyhatott le simán, s míg ezen czél eléretett, addig 4 századnál tovább tartó vadság szülte rombolásnak kellett lezajlani, a mely kor közepette a jognak még látszata is eltűnt s az ököljog, az önkény volt a legfőbb s csaknem egyedüli igazság. De mindezen, bár még oly szomorú tény is a dolog természetében rejlik. Vagy nem látjuk-e, hogy a földet is fel kell törni s egyenetlenné tenni, hogy egy új élet viruló dísze gyönyörködtethesse a szemet ? Ezen kizárólag anyagi jólét elérése czéljából s az erősebbnek a gyengébb feletti biztos győzelem tudata által megindított népvándorláshoz egy nem kevésbé jelentéktelen mozgalom hasonlítható, mely főleg a vallásos lelkesedés által jött létre a középkor utolsó harmadának kezdetén. Értem a keresztes háborúkat. 1*