Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1887

13 népek életének egyes mozzanataiban; nézzük, hogy mily változás állott be ugyanazon dolog körül a keresztes háborúk után s mennyiben különbözött az utóbbi állapot az előbbitől. A politikai eredmény. A pápai uralom felsőségét a keresztény világban VII. Gergely 1073—85 állította fel. Hogy a római pápa az egyház feje, az régi s senki által kétségbe nem vont tény volt, de sok hiányzott még, hogy egyszersmind annak független feje is legyen. Ezen függetlenséget az egyház az investiturai viszály által vívta ki, majd másrészt pedig a coelibatus által — melynek meg volt a maga politikai oldala is — a kivívott függetlenséget biztosította is. A mennyire terjedt a a pápai hatalom, oly arányban lettek az érsekek s püspökök a pápa vazallusai. A pápáknak talán politikai hibául lehetne felróni, hogy igen is kedveztek a ker. háborúknak, amelyek kezdetben emelték ugyan hatalmukat, de utóbb csökkentették. De mindezt menteni lehet az által, hogy a következmények sokkal távoliabbak voltak, mintsem azokat mind előre lehetett volna látni. Tagadhatatlan ugyan, hogy a politika a pápák számításaiban nem szorítkozhatik a legközelebbi jövőre, de ép oly igaz az is, hogy nem számíthat századokkal előre sem. Itt is tehát meg kell különböztetni egy közelebbi eredményt, mely kedvező, s egy távolabbit, mely káros volt az egyházi hatalomra nézve. A közelebbi eredmény abban mutatkozott, hogy a pápai hatalom a világi fölé emelkedett. »Ez a vallás harcza volt, mely tisztességgel viseltetett; vállalat, mely a világi hatalmat fejleszté, de az egyház szán-