Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1887

14 déka szerint.«

1 Egy eszme lebegett ugyanis a pápák szemei előtt : hogy az egész fegyverfogható keresztény világ a pápával élükön hódítsa meg a szent földet. Óhaj, melyben a fejedelmek is osztoztak. S épen ebben nyilatkozott a pápák nagysága, ebben állásuk fénye, hogy ily nagyszerű vállalat élén állhatnak, hol egy világrész állt szemben a másikkal. A pápák azon idők nagy politikai tényeinek igazgatását tartották kezükben, s már ez maga a világi hatalom feletti elismerését rejti magában. Igaz, hogy azon időben a pápák ép úgy, mint a fejedelmek nem rendelkeztek állandó hadsereggel, sem hadi költséggel ; de azért mégis háborút hirdettek mindenütt. A csapatok mintegy az uralkodók hatalma alól ki s a pápáé alá helyeztettek. A résztvevők Krisztus, vagyis helyettese katonáinak hivattak, miért is egy keresztényt sem volt szabad akadályozni az elmenetelben s távoliétök alatt birtokuk az egyház őrizete alatt állott. Ezen beavatkozás az államok belső ügyeibe s az uralkodók jogaiba teljesen ezen ker. háborúk természetében leli magyarázatát, mely beavatkozásban rejlő hatalom csak nagyobbodott, midőn a fejedelmek is részt vettek a fegyverfelvételben, s így a vezér a közkatonával együtt az egyház harczosa lett. Ezen beavatkozás következtében a pápai teljhatalommal kiküldött pápai követek a püspökök hatalmát is gyöngíték s aránylagosan növelék a pápáét. Ezen háborúk eredményezték a püspöki helynököket is, kik a hadban résztvevő püspökök nevében kormányozták az egyházi megyéket; az »episcopi in partibus infidelium« nevezet pedig a hitetlenek által utóbb elfoglalt püspöki székektől származik. 1 Heeren.