Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1886

VIII. fagyos jegét és ébresztette fel az ifjú királynő szivében a lángoló bizodalmat a nemzet iránt. Felemlítem továbbá a királynőnek szavakban és tettekben annyiszor nyilvánított hálás elismerését és népei jóléteért aggódó anyai gondoskodását, miáltal nemcsak az alattvalói hódolatnak, de a rajongó gyermeki szeretetnek lánczaival csatolta az egész magyar nemzetet felséges személyéhez. A királynő trónralépése s a magyar nemzet áldozatkészsége.* Az 1722/3-iki pozsonyi országgyűlés a pragmatica sanctiot, vagyis a leány-ág örökösödését Magyarországra nézve is alaptörvényül elfogadván, ezen pragmatica sanctió értelmében III. Károlynak — kiben a Habsburgház férfiága sírba szállott — 1740. okt. 20-án bekövetkezett halála után leánya, Mária Terézia foglalta el a magyar trónt. A 23 éves ritka szépségű, fenkölt lelkű és magasztos szellemű királynő október 22-én kelt leiratában tudatta a nemzettel, hogy az 1723. I. és II. törvényczikk erejénél fogva a kormányt átvette; azonban a koronázó országgyűlés, közbeeső akadályok miatt, csak a következő 1741-dik év május 14-re gyűlhetett össze Pozsonyba, hol azután junius 26-án szokott ünnepélyességgel nagy lelkesedés között királynak koronáztatott. 1 Ezen országgyűlés egyik jelenete a magyar történelem legfényesebb eseményei közé tartozik ; ugyanis az ifjú királynő örökségét Európa hatalmasságai több oldalról megtámadták, hadait meggyőzték és már magát székvárosát Bécset is fenyegették. A minden oldalról érkezett szomorú hírek és általános elcsüggedés közepette Mária * Horváth Mihály: „Magyarország Történelme." 1874. VII. kötet209—461. lap; és Kerékgyártó Árpád: „Magyarország történetének kézikönyve." 1869. V. füzet. 73—150. lap.