Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1886

VIII. Terézia elhatározta magában, hogy a veszély nagyságát őszintén feltárja és a jogaiban annyiszor megsértett magyar nemzet nagylelkűségéhez folyamodik segedelemért. Szeptember n-én gyászba öltözve, fekete szőnyeggel bevont trónon fogadta az ország rendeit és ily értelmű latin beszédet intézett hozzájuk: »Ügyeinket mindenfelől veszély fenyegeti. Veszélyben forog ezen ország koronája, veszélyben saját személyünk és kedves gyermekeink. Elhagyatva mindenkitől, a magyaroknak annyi történeti emlékek által híres fegyveréhez, ősi vitézségéhez és hűségéhez folyamodunk; hűségökre bízzuk magunkat és gyermekeinket, bennök helyezzük minden reményünket, erősen bízva, hogy e veszélyekben tanácsukat és segedelmüket tőlünk meg nem vonják.« A királynő szemei, gyermekei említésekor könybe borultak és alig tudta beszédét bevégezni. A lovagias büszke magyar urak sírni látták, zokogni hallották az ő szeretett ifjú királynéjukat ! és a szenvedő királynő könyeinek látása, a fájdalomtól reszkető hangjának hallása s a nemzet hűségére, mint egyetlen menedékre való legbizalmasabb hivatkozás, villanyszerű hatással ragadta meg a királyának bizodalmára mindig büszke nemzet képviselőinek szivét. A harczias tekintetű férfiak szemei könybe borulának; eltűnt lelkökből a százados sérelmeknek és nemzeti megaláztatásoknak emlékezete ; magas lelkesedés lángja gyulasztá fel kebleiket és a fellobogó indulat a százak ajakán ily szózatban tört ki : Vitám et sanguinem! Moriamur pro rege nostro Maria Theresia! A szép lelkesedés azonnal tettekben is nyilvánult ; a nemzet életét, vérét és minden erejét felajánlotta felséges királynőjének, koronájának és hazájának megvédelmezé-