Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1884
45 mit, más különbség, mint az, hogy ezek habozás nélkül igaznak tartják azt, a mit védelmeznek ; míg ellenben mi sokat tartunk valószínűnek, a mit követni ugyan könnyen tudunk, de ragaszkodni hozzá, mint igazhoz, csak bajosan. Azonban anynyival szabadabbak és kevésbbé lekötöttek vagyunk, hogy egészen hatalmunkban van úgy itélni, a mint akarunk s semmi sem kényszerít bennünket, hogy mindazt, a mi elő van írva és mintegy megparancsolva, védelmezzük." 19 3) És más helyen mondja: „Mi, kik a valószínűt követjük és nem megyünk tovább annál, a mi valószínűnek tűnik fel, készek vagyunk minden makacsság nélkül a czáfolásra is, de egyúttal a megczáfoltatásra is minden harag nélkül." 19 4) De legjobban kitűnik a philosophiában követett elve a következő szavakból : „Nem vagyunk mi olyanok, mint a kik előtt semmi sem látszik igaznak ; hanem azt állítjuk, hogy minden igazhoz bizonyos hamisság tapad és pedig oly nagy hasonlósággal, hogy az Ítélésre és beleegyezésre semmi biztos jel nem található ; innen van az a tétel, hogy sok a valószínű, a miket nem lehet ugyan teljesen belátni, mégis, minthogy bizonyos kiváló és jeles látszatot mutatnak fel, elégségesek arra, hogy a bölcs ember életét azok szerint intézze." 19 5) Ezekhez az általános elvekhez járul a tárgyunkat illető az a fontos kijelentése Cicerónak, melyet a „De natura deorum" cz. műve 3-ik könyvének végén tesz, mely szóról szóra így hangzik: „Mindezek elmondása után úgy váltunk el egymástól, hogy Yelleiusnak Cotta okoskodása tetszett igazabbnak, nekem (Cicerónak) pedig úgy tetszett, hogy Balbusnak (a stoicusnak) okoskodása közelebb áll az igazság látszatához. 19 6) Világos, félremagyarázhatlan szavak ! És mégis sz. Ágoston nem habozik Cicerót az atheisták közé sorolni ! Okot erre sz. Ágostonnak egyrészt ama téves felfogás adott, mintha Cicero az academicus Cotta személyében a maga véleményét 19 3) Acad. pr. II. 3. — 19 4) Tusc. disp. II. 2. 19 5) De nat. deor. I. 5. — 19 S) U. o. III. 40; de divin. I. 5.
