Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1884
46 tárta volna fel — a mi az előbbi idézet szeriut határozottan téves —; másrészt pedig úgy okoskodott sz. Ágoston, hogy az Istennek fogalmától a jövőnek előre való látása seramiképen sem választható el, úgyannyira, hogy a ki tagadja azt, hogy az Isten a jövőt előre látja, az tagadja az Istennek létezését is ; már pedig Cicero a stoicusok divinatióját határozottan elveti. 19 7) Sz. Ágoston ezen okoskodására vonatkozólag azonban helyesen jegyzi meg Lescaloperius, hogy igaz ugyan, hogy az Isten fogalmában a mindentudás tárgyilag lényeges jegy s Istent e tulajdonság nélkül nem is gondolhatni; de azért, mert Cicero az Isten tulajdonságának ezen jegyére nézve tévedésben volt, még nem következik, hogy — tekintettel a fentebb mondottakra — Cicerót az atheisták közé soroljuk ; mert ebből csak annyi következik, hogy, mint annyi más ókori philosophusnak, neki sem volt az istenségről teljesen helyes fogalma. 19 8) „Ez az — mondja ő egy helyen — a mit el kellett nektek mondanom az istenek lényéről; nem azért, hogy létezésüket tagadjam, hanem hogy megismerjétek, mennyi homályt és nehézséget okoz e kérdés tanulmányozása. 19 9) Mindent összevéve tehát biztosan állíthatjuk, hogy Cicero úgy az istenség létezését, mint a gondviselést elfogadta a stoicusok értelmében, a nélkül azonban, hogy azt a sok babonaságot is, melyet a stoicusok divinatio név alatt foglaltak össze, szintén helyeselte volna. Azért mondotta: „A babonaság megszüntetésével — a mit a „De divinatione" 2-ik könyvében eszközölt — nem szűnik meg a vallás." Sőt nyíltan mondja : „Hogy van egy kitűnő, örök természetű létező s azt az emberi nemnek el kell fogadnia és neki hódolnia : a világ szépsége, az égi testekben mutatkozó rend kényszerítenek bennünket megvallani." 20 0) * * * •^ 7) S. Auguszt. de civit. Dei Y. 9. — 19 8) Lccalop. Hum. theol. 711. 1. — 19 9) Tusc. disp. III. 1, 12. — 2 0°) de divin. II. 72.
