Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1883

25 országszerte magokra hagyván híveit, kényszerítő őket „a z magyar haza szabadságáért fegyvert fogott hadaknak" meghódolni. Bizonyára ezek példáját követi Komárom is, ha fenyegető akadályul nem szolgálnak a vár ágyúi, a melyek a város megótalmazására ugyan nem, de tönkretevésére bőven elégségesek valának. Ettől annyival inkább tarthatott a lakosság, mert a midőn deczember közepén gróf Károlyi Sándor kurucz-vezér a várost a maga megadására felszólítá, a „Wiener isches Diarium" 38. és 46. számában azt ujságolá, hogy nemcsak a várost adták a kuruczok kezére, hanem készeknek Ígérkeztek a vár elfoglalásában is mindenképen segítségökre lenni, s hogy a vár kapitánya összelövetéssel fenyegette a várost, ha e gyalázatos szándékuktól el nem állauak.

4

7) Ez ugyan csak mendemonda volt, de az ellenséges érzületű emberek gyanakodó füleiben kész hitelre talált s nemcsak Bécsben, a haditanács ülésein; hanem Komárommegye gyűlésén is felhangzott a sújtó vád, hogy Komárom polgárai „r e be 11 i s"-ek, sőt árulók. Nem szívesen tűrték ők e vádat, s azért 1704. jan. 2-án a polgári rend részéről Praeavor János Györgyöt, a nemesség részéről pedig Sendy Andrást a királyhoz küldötték a magok mentésére, azzal a kérelemmel, hogy ő felsége e rágalom szerzőit kin3'oiuoztatni és méltó büntetésben részesítvén, az érzelmeiben mélyen sértett lakosságnak elégtételt szolgáltatni, s a mindenkor tántoríthatlan hűségű komáromi népet királyi kegyelmében továbbra is megtartani kegyeskedjék. Lipót király kedvező válaszszal bocsátá el a követeket, a kik hasonló kérelemmel fordultak savoyai Eugenhez is. A nagy befolyással biró herczeg azzal biztatá őket, hogy ha az ellenség részéről komoly veszedelem fenyegetné a várost, tudósítsák öt, akit mindenkor készen fognak találni segítség, vagy legalább is jó tanács adására. Ez alatt Bercsényi Csallóközbe nyomulván, ismételten hódolásra inté a várost. Felszólításának sikertelenségéről meg*

7) A 10. sz. jkv. 37. 24. 10