Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1883

26 győződvén, tüzzel-vassal feuyegetődzött és készületeket tőn a hires labancz-fészek ostromlásához. A fenyegető veszedelem gondolkozóba ejté a város sorsának intézőit, a kik hosszas megfontolás után a szabadulás módja felől való nézetöket közölték Lanzenfeldt Józseffel, a vár kapitányával. Ez • némi habozás után beleegyezett kívánságukba. Ennélfogva febr. 28-án a nemesi és polgári rend egy-egy követe és a jezsuiták házának főnöke útnak eredtek, hogy felkeressék Bercsényit s tőle kegyelmet nyerjenek a szorongatott város lakosainak számára . Utjok közben tálálkoztak a Komárom ellen mozgósított csapatokkal, a melyeknek utasításuk volt, hogy a közel fekvő csallóközi falvakban a sánczok árkainak betöltésére szolgálandó, minél nagyobb mennyiségű szalmát és nádat harácsoljanak. Ez még inkább sarkalta őket küldetésök czéljának minél gyorsabb elérésére. Sikerült végre Somorjában találkozniok a kuruczok fővezérével, Bercsényivel, a ki „nem igyekezvén, sőt mindúttal eltávoztatni kívánván az magyar s következendőképen k e r e s z t é n y vérnek kiontását," némi nehézségek után 1704. febr. 14-én 3000 forint discretio vagyis ajándék fizetése mellett azon feltétellel engedett a tavaszig tartó fegyvernyugvást Komárom nemesi és polgári rendjének, hogy ők is teljes semlegességet tanúsítsanak. Másnap már otthon voltak az örvendetes hirrel a küldöttek és siettek a szolgabírónak és Zambald Pál városi birónak kíséretében az egyesség pontjait bemutatni és jóváhagyás végett a várkapitány elé terjeszteni. Ez az elfogult és a magyarok irányábau bizalmatlan katona azonban szentül azt hitte, hogy a követek valamely titkos szerződésre léptek az ellenséggel, s azért válaszul őket a bírákkal egyetemben bilincsekre füzetvén, börtönbe vettette. A zavar ez elfogatás következtében tetőpontra hágott. Végre is a tanács ragadta kezébe a foglyok kiszabadításának ügyét. Miután alkudozásai a vár kapitányával sikertelenek maradtak, febr. 23. és 24-én irtak