Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1882

16 desen szöveti elemeik erősebb kiképzôdése jellemzi; s ez az oka annak, hogy még akkor is fönmaradnak, ha a szár többi elemei már elpusztultak. Az edénynyalábokat ez okból úgy tekinthetjük, mint a növény testének tulajdonképeni vázlatát. Képződésükre vonatkozólag már megemlítettük, hogy ezek a periblema parenchymatikus sejtjeinek megnyúlása folytán származnak, s hogy kezdetben egyenértékű s közvetlen egymáshoz csatlakozó hosszúkás sejtekből állanak. Ezekaprocambialis edénynyalábok. Ezen nyalábok sejtjei később vagy teljesen átalakulnak állandó szövetekké, vagy csak részben, s a szerint a zárt vagy nyilt edénynyalábokat alkotják. A procambialis nyalábok által létrehozott állandó szövetek mindig két csoportra oszlanak, t. i. fa (xylem) és háncs (phloëm) részletre. A fa és háncs egymáshoz való helyzetét tekintve, az edénynyaláboknak két typusát kell megkülönböztetni, t. i. a collateralis és a concentrikus typust. Collateralis typusnál a fa és háncs egymás mellett foglalnak helyet, és pedig a háncs kivül, a fa belül. Concentrikus typusnál ellenben a xylem és phloëm körben vannak elhelyezve. Az edénynvaláb közepét rendesen a fa foglalja el, a háncs pedig azt körülveszi ; de előfordulhat azon eset is, hogy a fa veszi körül a háncsot. A mi most már az edénynj^alábok finomabb szerkezetét illeti, azoknak ugy fa-, mint háncsrészletében ismét több szöveti elemet kell megkülönböztetnünk. A háncsot átalában háncsedények (szitacsövek), háncsrostok és háncsparenchyma alkotják, mig a fának alkotásához faedények (tracheidok), farostok (libriform) sejtek és faparenchyma járulnak. Az edénynyalábok első nyomaira a Lornbmohok szárában akadunk. A Funaria-, Mnium- és Bryum-félék szára közepén kissé megnyúlt, vékony falu s apró sejtek fordulnak elő, a Dicraniumnál a középen lefutó sejtek vastagfaluak, a Polytrichumnál pedig már a közép edénynyalábon kivül még az oldalon is fordulnak elő cambiform sejtek, melyek azután a levelekbe is átmennek. Edényes Kryptogamok-