Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1882

13 alkalmával még egy harmadik, 2 —3 sorból álló igen vékony falu s bő protoplasma tartalmú osztódó szövettömeg (az u. n. cambium) is származik, mely fáinknál a szár évenkénti vastagodását eszközli. A pleroma megmaradt részlete alkotja az alapszövetet ; a dermatogén pedig azalatt átalakul bőrszövetté (epidermis). Ezekből is láthatjuk, hogy a szár utólagos vastagodása mindig a cambium jelenlététől függ. Kivételképen előfordul az utólagos vastagodás némely Pálma-féléknél, de itt sem a cambium eszközli azt, hanem az időnként föllépő új edénynyalábok. Ismervén most már azon módokat, melyek szerint a szár szöveteinek alakulása történik, áttérhetünk azon három szövetrendszer leirására, melyek minden kifejlett száron többékevésbé föllelhetők. Ezek a bőrszövet, alapszöveit és az edénynyalábok szövete. A bőrszövetet, mely a növények külsejét borítja, az alsóbb rendű növényeknél még csak igen kevéssé találjuk kifejlődve. A legtöbb mohnál rendesen csak az által van jellemezve, hogy a szár külső részén előforduló sejtek apróbbak, vastag s barnás szinre festett falazatuak, de még nem különülnek el élesen az alattuk levő szövettömegektől, hanem fokozatosan mennek át azokba. Némely mohszáron azonban már meg lehet különböztetni egy külső sejtréteget, mely az alatta levő szöveteket köpeny módjára borítja; ez ilyenkor már epidermisnek (felbőr) neveztetik. Az edényes Kryptogamok és a Phanerogamok bőrszövete már mindig két részre, egy fölületes (epidermidialis) s egy alatta fekvő (subepidermidialis) részre különül. Az epidermis rétegét jellemzi, hogy kivéve néhány növényt, csak egy-*sejtrétegből áll, s hogy sejtjeiben az osztódások mindig csak a fölületre függélyes falak által történnek. A tangentalis (érintői) irányban történő osztodások csak kivételképen fordulnak elő azon néhány növénynél, melyek epidermise több sejtrétegü. Az epi-