Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1881

Vil igen csekélyek valának. — A városnak volt négy vagy öt háza, ezeknek és a bennök lévő boltoknak évi bére, az 1724-ben 20,000 frton a kir. kamarától örökösen bérbe vett italmérési jognak körülbelül 2000 frtnyi jövedelme, a piaczi helypénz, a húsra és borra szabott fogyasztási adó voltak az állandó s többé-kevésbbé biztos jövedelemforrások. A többit adóképen kellett kiróni. E súlyos terhek ellen nem egyszer felzúdult a polgárság. 1717-ben a hatóság ellen oly ingerültség támadt, hogy ez kényszerítve érzé magát az izgatók közöl néhányat elzáratni. De cz csak fokozta az ingerültséget olyannyira, hogy a vár kapitányát kellett felkérniük az egyezség létrehozására s a békesség helyreállítására. — A mit ez szives örömmel teljesített is, mert főtörekvésük a várbeli tiszteknek az volt, hogy a város ismerje el földesurának a várnak időnkint való kormányzóját. — Ez az igyekezet aztán számtalan viszálkodás kútforrása lön, a melyekben a komáromiaknak sokat kelle szenvedniök, sok igaztalanságot eltürniök.-- A nemes vármegye pedig, a mely szintén joghatósága alá tartozónak tekintette a várost, nem hogy kezet fogott volna vele a bajok elhárítására, hanem inkább maga idézte elő olykor a katonai hatalom beavatkozását. Ez volt főoka annak, hogy már 1692-ben iparkodtak a komáromiak a szabad királyi városok sorába jutni, hog}

r ekként országos törvények által biztosított szabadalmaik védelme alatt állván, a két oldalról is jövő zaklatásoktól menekülhessenek. — És bár Lipót király az említett alkalommal kérésüket nem teljesíté, nem szűntek meg folyton fáradozni annak kivívásában s a mi egyszerre nem sikerülhetett, azt lassankint, nyomrólnyomra, magokévá tenni. — Meglévő jogaikat féltékenyen őrizték s azoktól semmiféle fenyegetések és megpróbáltatások el nem tántoríthatták őket. — E tekintetben valóságos hagyomány keletkezett a városi tanács kebelében s ezt fönnebb megírt szervezetöknek köszönhették, a melynél fogva mindenki ismerte a város privilégiumait, a melyeket minden év-