Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1880

11 reszténység meggyökeresedését nehezítik és igen könnyen a régi pogányságba való visszaesést eredményezhetik. A hadjáratok fáradalmai, az új vallás és országrend megalapításának súlyos gondjai mindinkább kimerítették a szent király életerejét; ehhez járult a keserű fájdalom, a mit Imre fiának 1033-ban bekövetkezett korai halála okozott. — „Halálát közeledni érezvén, a püspököket s országnagyokat maga köré gyüjteté s miután velők utódjáról tanácskozott, atyailag inté őket a ker. vallás buzgó fentartására s ápolására, az igazság védelmére s a testvéri szeretet megőrzésére. Ezután szemeit az égre emelve, új egyházát püspökeivel és papságával, országát annak nagyjaival és népével a bold. Szűz imáiba és pártolásába ajánlá s a haldoklók szentségeit még az urak gyülekezetében felvevén, megszűnt élni." — 1038. aug. 15-én, Nagyboldogasszony napján, a kinek oly buzgó tisztelője volt egész életében. (Horváth: „A kereszténység első százada Magyarországon. " 300. lap.) Péter és Aba-Samu. Felváltva 1038—1046. Sz. István halálával a béke is elszállott és közvetlen utódainak Péter és Aba-Samunak váltakozó kormányai alatt szomorú napokra virradott Magyarország. A méltatlan utód a „királyi méltóság minden szelídségét levetkezé és német dühösséggel tombolva a magyar nemességet megveté, az ország javait a németekkel és olaszokkal fenhéjázva és telhetetlen szivvel tékozlá. — Az erősségeket, várakat és minden méltóságokat a magyaroktól elszedvén, németeknek és olaszoknak osztogatta. — De ezeken kivül udvarnépével együtt szerfölött kicsapongó is volt..." Ide járultak a király dölyfössége, fenyegetődző viselete, törvénytelen tettei, mik által a nemzet bizalmát csakhamar elvesztette, annyira, hogy az urak és nemesek épen a püspökök tanácsára tanakodtak azon, hogy a bitorló ellen valakit a királyi nemből kiszemeljenek, ki az országot Péter zsarnoksága alól megszabadítsa. (Kerékgyártó I. 68.)