Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1879

9 Livius is fél, hogy azok csömört keltenek 3

7). De helylyel-közzel megindító részletek fordulnak elő, pl. a 3-ik könyvben a szerencsétlen Verginia esete, másutt az elbeszélésbe hatásos elvi mondatokat fűz, pl. midőn Camillus szájába e szavakat adja: 3

8) „tam evidens numen hac tempestate rebus adfuit Romanis, ut omnem negligentiam divini cultus exemptam hominibus putem, intuemini enim horum deinceps annorum vei secundas res vei adversas ; invenietis omnia prospéré evenisse sequentibus deos, adversa spernentibus" stb. Livius általában a közbeszőtt beszédekben remekel, ezek kellemes és a tárgyalás alatt álló dolgot megvilágító nyugvó pontok, melyeken az események tömkelegében elfáradt olvasó kipihenhet. Quintilianus csodás ékesszólásunak 3

9), Tacitus 4

0) és Seneca 4

1) a régiek közt legmegbízhatóbb (?) és legékesebben szóló irónak hívják. „Usus est illo loquendi genere, quod veteres medium sive floridum dicebant, quod ornatus atque copia aliquid admitteret" 4

2). Az előtte élőknek és kortársainak jó tulajdonságait egyesítve, egészen uj történetírói irályt teremtett. Maga mondja, hogy „opus suum non ad actum rei, pugnamque praesentem, sed ad memóriám posteritatis et ingenii famam" alkotta ; a szónoki és költői szépségeket ő alkalmazta először a történetirásban. — E helyütt nem mellőzhetjük Asinius Pollionak Liviusról mondott ítéletét, ki Quintilianus szerint 4

3) benne a patavinitást megrótta 4

4). 3

Î) VI. 12. 2. 3

8) V. 51. 4. 5. 3

9) VIII. 1. 3. 4

0) Agric. X. ab excessu Aug. IV. 34. 4

1) De ira I. 20. 6. 4

2) Grysar proleg. 32. 4

3) I. 5. 5ö. - VIII. 1. 3. 4

4) Grysar proleg. pg. 37. „Nimirum Pollio, cum in Livii scriptis desideraret elegantiorem illám dicendi rationem, quam urbanitatem dicebant, huic vocabulo opposuit Patavinitatem, quo eum vitiositatis aliquid e provincia natali trasisse signilicaret." — A patavinitásra vonatkozólag jelenleg épen nem tudjuk, hogy miben állt az; fönnmaradt müvében annak semmi nyoma, a mint a tudósok általában elismerik (1. Lübkert).