Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1879

$0 Livius nyelvezetének, alább röviden részletezendő sajátságai daczára , jó latinság szempontjából, noha nem a legjobb, de azért mégis a jobb irók közé sorozandó. A legtekintélyesebb irók vélekednek igy, mert hisz' az ő kora a megromlott nyelv korszakától még messze áll, sőt nyelvezetre a következő kor iróit is jóval fölülmúlja. Érdemeit Quintilianus, Tacitus, Seneca (mint a fönnebbi idézetekből kitűnik), Yelleius 4

5) is elismerték ; kirágok és fejedelmek gyűjtették össze müvének szétszórt részeit 4

6) ; Dante és Petrarca magasztalják őt 4

7). A tizenötödik század legjelesebb tudósai széltében magyarázták az egyetemeken. Ámbár Bernhardy 4

8) azt állítja, hogy Liviusnak a későbbi irókra igen csekély befolyása volt, mégis megengedi, hogy uj történeti irályával nagyban közreműködött a latin nyelv tökélyesedésén. Ami vallási és politikai nézeteit illeti, ámbár Livius gyakran emlegeti az isteneket és ajánlja az irántuk való kegyeletet, noha semmit sem fájlal inkább, mint hogy kortársai a régiek vallásosságával szakítva vagy idegen vallási szertartásokat csempésztek az ősi vallásba, vagy azt egészen elfeledték és elvetették 4

9), mindazáltal igen kétes, valljon hitt-e azon istenekben, melyekről a hitregék szólnak. Mint a stoikusok elvi barátja, a római vallást saját nézeteihez törekedett idomítani ; fatumban, végzetes szükségességben, az egyes alsóbb istenektől elkülönített erőben hisz 5

0) s azt numen, numen deorum, fortuna, casus-nak nevezi

5

1), melynek ereje megingathatlan és sem emberi tervek, sem istenek le nem győzhetik s ezen numentől származtat minden fontos dolgot 5

2). — Azért, hogy sok 4

5)I. 17. 2. — II. 36. 3. 4

6) Bernhardy 344.1. 4

7) Thomasinus de vita Livii. XV. 1. 295. 4

8) 609. 1. 4

9) III. 20. 5. 6

0) Teuffel 479. 5. 5

1) L21. 1. — V. 11. 14. — X. 36. 12. 5

2) I. 4. 1. — Weissenborn 18. 19.1.