Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1876

14 helyeket, hol csak vizet találnak, ugy hogy alig van út vagy tócsa, mely ezen állatkáktól ne hemzsegne. De esetleg csakugyan fölülről is lehullhatnak ; természetesen csak akkor, ha őket a forgó szél a vízzel egyetemben fölsodorja, mikorou bizonyára, élettelenül fognak heverni a földön. A hó. Egy másik alakja a párák lecsapódásának a hó. Kevésbbé tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a hó jegeczedett eső, mely jegeczedés kétségkívül a cseppképződés előtt megy végbe. A keletkezési mód azonban titokszerii rejtély marad, mert a jegecznél csak bevégzett ténynyel állunk szemközt, — Avagy kísérjük csak figyelemmel télen ablaktábláinkat, s látni fogjuk, miként csoportosul az egyik jegecz-szálacska a másikhoz, s miként alakul az egész szép jegecz-virággá, de egyebet semmit. — Hasonló valaminek kell történni a jegecziílt hópelyhek képződésénél is; s miután a jegeczedés bizonyos természeti törvények szerint történik, kell hogy itt is azokat kövesse, s valóban a jegecz-szálacskák egymással majd 60, majd 120 fokú szöget képeznek, s igy hat-vagy háromágú csillag-alakban jelennek meg; ez utóbbi a leggyakoribb, melyet bárki is észlelhet télen sötét alapra esett hópelyhen. Bár ilyenkor igen változatos alakcsoportosulást láthatunk, azok mégis, tengelyrendszerüket tekintve, egy közös alapra — az előbb említett valamelyikére — vihetők vissza. •— Eme változatos alakok megfigyelése és rendszeritésére legtöbb munkát s fáradságot áldozott Skoresbv, ki északsarki utazása alkalmával igen sok érdekes rajzolatokat készített, melyek főbb alakjai bármely tankönyvben láthatók. A hó keletkezésének tényezői: páratelt lég és alacsony hőmérsék, s e kettőnek kölcsönös viszonyától függ az alakminőség; 0°+ 3 fokig a jegeezek állandósága igen csekély, ugy hogy egymással tömörülve majdnem alaktalan tömeget képeznek, s a földre érve csakhamar olvadozni kezd. 5—15 fok alkalmával jelennek meg a legszebb és legtökéletesebb jegeezek ; azonfölül a havazás majdnem teljesen megszűnik, minthogy ama hőmérséknél a páramennyiség fölötte kevés, s igy a lecsapódás lehetetlen. — Az északi sarkvidékeken már nem annyira jegecz-alak, mint inkább tüjegecz, vagy hó-por esik, mely 10—15 demeternyi magasságot is elérve nemcsak a közlekedést akadályozza, hanem az épületek résein is áthatolva az alvókat mintegy dérrel vonja be. A tű-jegeezek meg valódi csapása az északlakóknak, minthogy a többnyire uralkodó szél által tovaragadtatva nagy erőt nyernek, s a járókelők arczát és szemeit megsebzi.