Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1876

13 kezdett, s az alkonyuló nap már tiszta fényben mosolygó szebb ragyogás­sal tetszék föl a hold, s keltek a csillagok ezrei; és a nép szabadabban lélegzve hagvá el rejtekét, hogy szomorú tanúja legyen azon rombolá­soknak, miket az ijesztő zivatar okozott, De a vörösre festett házfalak, utczák, kövezetek, s faleveleken kívül nem volt semmi, mi ama rettentő látványra emlékeztetett volna. S a mihez a nép csak sejtve szól, azt kö­teles a tudomány a maga valóságában feltüntetni; vizsgálat alá vétettek tehát ama vérnyomok, azok olynemü cimet-barna porokul ismertettek föl, melyek megnedvesítve vérvörös szint nyertek, és a miket a roham-szél­vész a Zaliara homok-sivatagáról fölsodorva magával e tájra hozott s itt a felhő vizével összekeveredve, azt megpirositotta. A kéneső olyszerü tünemény, mely bizonyos helyeken évenként elő szokott fordulni, s mikről a balhitii nép vajmi sokat tud beszélni, midőn a tűlevelű fás erdőkben a koesi-útnyomokat sárga porral behintve látja, annál is inkább, minthogy eme porok izzó szénre tétetvén föllobbantak, mi teljesen megerősité őket, hogy föllengített kénnel van dolguk, mit az eső az égből hozott le. Dfl a tudomány itt is föllépett s teljes világosság­gal kiderítette, hogy ama sárga por nem egyéb, mint a tűlevelű fáknak a himpora, mely a szél által elragadtatva fönt a párákkal összekeveredik, s ezek lecsapódásával ők is a földre esnek, honnét a viz ismét elpárolog, a sárga por pedig visszamarad. Viasz-e$őjük volt Königsberg -melletti falusiaknak a múlt század vé­gén, hol is az nagy mennyiségű vékony szalagokban ágazá be a földet, melyet összeszedegetve, minthogy szép tiszta fehér volt, jó drágán adhatták el--; s nem is mulasztottak el a következő vasárnap Istent kérui a temp­lomban : hogy nekik mihamarább ismét ilynemű hasznos esőt adjon. Azon­ban a bábsütő, kinek a fehérítésre kiteregetett viaszát a szélvész fölkapta, a kellemetlen tapasztalás által okulva, nem felejté el azt ezutánra hálóval betakarni és czölöpökhez erősíteni. Ily félék a tégla-, zsindely-, hamu-, homok- vagy, mint Aviceuna mondja, borjú-, kecske- stb. esők. Ilyféle végre a béka-eső is. Ez azon ferde csalódáson alapul, hogy mi tegnap nem volt s ma nagy mennyiségben jelenik meg. azt az a fölső légkör-, vagy épen az égből jöttnek hiszi. A nagy szárazság tudvalevőleg a béka-peték kifejlődését akadályozza, s a kifejlödöttek csekély vizhelyre szoritvák, s ha most jótékony nyári eső permetez,, ugy a peték csakhamar kikelnek; a béka-porontyok s a kisebb békák ellepik, beugrálják mindazon

Next

/
Thumbnails
Contents