Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1875

4 megrémült kisdedek aggódó szüleik reszkető kebelén, sokan a szabadban, többen a falak, boltozatok alatt keresnek menedéket; s az észt istenitő álbölcs is égre szegzi szemeit, a hova irányozvák amazoknak menekvésért esdő imáik. — Csak néhány pillanat, s a legszebb táj torzképpé csunyul; falvak, városok, várak, erdők, sőt magoka hegyek — a vidékek emez ékei — semmivé lesznek úgyannyira, hogy a megmaradt néhány lakos alig tudja magát tájékozni feldúlt hazájának gyászos romterén! — Az épületek alapjaikból kiforgattatnak s széthányatnak, talán azért, hogy romdiiledékeivel eltakargassák a több ezer holttestnek torzított alakját; — a föld háta sok helyen megnyílik s az ott álló szerencsétlenek közül némelyeket félig, másokat nyakig nyel el; s boldog az, ki csak egy lábbal is mélyebbre sülyed! hisz az összecsapódott föld alatt bár borzasztó, de mégis csak rövid halállal küzd, mig a félig benszorult menthetlen szerencsétlen sok fájdalommal párosult rettenetes halállal múl ki. A természet ilynemű tüneményeikor ezeren meg ezeren vesznek el. A fölzaklatott föld mondott ingása nemcsak a. föld felületén tesz iszonvu rombolásokat, hanem a tengeren is kebelrázó jeleneteket létesít, miről Móhrnak Peruban 1868. augusztus 13-án történt tengerrengésről szóló élénk leirása nyújt eleven képet. Ezen, bár rövid tartósságu, de következményeiben oly borzalomteljes földrázó erőnek, mely országokat forgat fel és dúl szét, oka, fészke, székhelye lent, a föld belsejében keresendő. Okát illetőleg a földészek véleménye igen különböző. Némelyek azt mondják, hogy a föld bensejében levő üregek beomlásából lennének kimagyarázandók, mely üregek bizonyos földrétegek vagy ezek egyes részeinek lassanként végbemenő feloldása s kimosatása folytán keletkeznének, midőn t. i. már az üreg fölött létező földtömeget saját feszültségi viszonya többé fentartani nem képes; az egész tömeg alázuhan s esése által a földrengést idézi elő. Ezen elmélet természettanilag lehető okokból indúl ki; merthogy a viz a kőzetek egy részét feloldja és magával tovább viszi, tény; s igy valamely helyen a tömegnek oldhatósága szerint gyorsabb vagy lassúbb kevesbiilése be is következhetik; sőt természeti törvényen nyugszik az is, hogy valamely tömeg egy másik rugalmasba ütközvén, kisebb-nagyobb megrázkódást idéz elő; de kérdés: valljon a természeti viszonyok olyanok-e, a milyeneknek az elmélet föltételezi? Az elmélet ugyanis nagy tömegeknek hirtelen leszakadását követeli, mi azonban nagj tömegekre nézve tökéletesen lehetetlen; mert a közetek vagy ugy vannak egymásba beékelve, mint a boltívezet kövei, s ekkor bármennyire legyenek is alámosva, sülyedniök nem szabad; vagy pedig a soha nem hiányzó rések vannak közöttök, ugy, hogy leeshetnek, ha aljazatok elvétetik; — ez esetben nem történhetik meg a nagyobb tömegnek hirtelen lezuhanása, mert a mely mérvben mossa el a viz az alapot, ugy sülyed aprónként alá a tömeg is, mi rengést nem idézhet elő; vagy ha gyors sülyedést meg is engednők, a fölemelkedéseket e szerint megmagyarázni lehetetlen, hacsak azt nem akarjuk állítani: hogy a kik emelkedéseket tapasztaltak, szánandó módon csalódtak. Avagy kisérjük csak fi*-elemmel a források hőmérsékét, tapasztalni fogjuk, hogy elenyésző kivétellel igen mélyről nem jöhetnek, mert hőmérsékök az illető hely évi közép hőmérsékével legtöbbnyire megegyez. Minthogy pedig a hő minden 100 iPra egy C. fokkal emelkedik, 1000 lábnyi métységben már 10 fokkal haladná meg a közép hőmérsékét; innen a vizek, melyek a föld alatt az üregeket képezik, nem igen mélyről jöhetnek, s igy fölöttük vastag kéreg nem lehetséges nagy tömeg be nem omolhat, tehát földrezgést sem okozhat. Ily beomlás folytán támadt földrengés még egy kimutatható esetben sem terjedt ki 10—20 mértföldnél nagyobb területre egyidejűleg, holott a tulajdonképeni földrengés sok száz, sőt ezer mértföldnyi területre is ki szokott terjedni. Mások véleménye pedig oda módosul: miszerint földünk legnagyobbrészt folyékony anyag levén, mely aránylag igen vékony kéreggel van körülvéve, s ép ugy alá van vetve az apály és dagály tüneményeinek — ott, hol erre a szükséges hézag megvan -— mint maga a tenger, mely annál magasabbra emelkedik a nap és hold vonzása következtében, minél nagyobb a mélysége; de földünk folyó tömege 4700 mértföldnyi mélységű tengert képvivel, miért is roppant nyomást gyakorol az őt elzáró földkéregre,