Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1875

I. A földrengésről. A természeti tünemények közt, melyek az embert félelemmel s aggodalommal töltik el, a legnagyobbszerübb és legborzasztóbb az anyaföld megrázkódása, melynek vérfagylalón működő ereje nem ritkán igen messze határokra terjed; — s hol a toll, mely egy hatalmas földrengés benyomását — különösen ha éjjel lepi meg az embert — leírja?! — A föld szilárdságában bízva, gondtalanul nyugszunk le s adjuk át magunkat az édes álomnak; de ama bizalmat hányszor váltá fel keserű csalódás?! . A találékony emberi ész bármennyire törekedett is a földgömb értelmes, értelmetlen lakóit egyaránt fölriasztó jelenetet osztályozni függélyesre, midőn a föld ugyanazon irányban visszaesik; hullámzóra, mint ezt a bősz hullámok által fölkorbácsolt vízfelületen támadt emelkedések és mélyedések mutatják; és végre keringőre, midőn a föld hoszméretére csavar-alakban rezeg: — bizonyosnak csak az mondható," hogy bármily legyen is eme megrázkódás, az mindig s mindenütt romboló. —- Terjedési irányát többféle módon határozhatjuk meg, melyből kitűnik, hogy a földlökés központot képez, és mint a vizbe ejtett kő maga körül hullámgyürüket alkotva, a kör sugarai irányában halad tovább átlag 1650 lábnyi sebességgel egy másodpercz alatt. — Tartamára nézve két időközt kell szem előtt tartanunk; az egyik a lökési idő, mely csak igen rövid, alig 3—4 másodperczü; — a másik a lökések ismétlése, mely már kisebb-nagyobb időközöket vesz igénybe, néha 5—6, máskor 30—40 másodpercz, sőt mint a kanadai 1663-ban 6 hónapig, vagy a kalabriai 1783-ban 40 évig tartott, mely idő alatt 949 földlökést tapasztaltak, Komáromban pedig 176

3/

4 évben julius 28-tól 160-szor rendült meg a föld. Előhirnökeiül szeretik a szélcsendet, tikkasztó hőséget s rendkivülileg páratelt léget felhozni, mely tévhitet azonban a följegyzett tapasztalatok nem igazolják. — Azonban másrészt nem tagadhatni némely állatoknak előérzetét, úgymint melyek ilyenkor sajátságos módon nyilvánítják aggodalmukat és félelmüket. Az állatok magaviseletéről a nápolyi földrengéskor 18^5-ben igy ír Poli: „A tulkok és tehenek szokatlanul hangosan bőgtek, a juhok és kecskék rendkivülileg mekegtek s megzavarodva egymáson körösztül-kasul rohanva ketreczüket kitörni siettek; az ebek rémitően vonítottak; a ludak és tyúkok iszonyú zajt csaptak; a lovak istállóikban tombolva dühösen tépték szét fékjöket, és melyek szabadon voltak, rögtön megállva rémitően horkoltak; a macskák ijedve és szőrüket fölborzazva siettek magukat elrejteni; a madarak nyughelyeikből fölriasztva szokatlanul ide-oda röpködtek; a halak a parthoz húzódtak s a sáskák nagy csoportban biztosabb táj felé röpültek. Voltak kutyák, m#lyek urokat néhány perczczel a földrengés előtt fölébreszték, mintha a bekövetkező veszélyre akarták volna őt figyelmeztetni, s e módon csakugyan többen meg is szabadultak. JMk, {ff Mondják, hogy a sertésnek van e tekintetben legnagyobb előérzete, ugy hogy az aggódok, kik a földrengéstől félnek, csak ennek magatartását kisérik figyelemmel. A legtöbb földrengésnél ártalmas fojtó gázok ömölnek ki a földből, és valószínű, hogy az élesebb szaglással biró állatok e mérges légnem legcsekélyebb fejlődését is megérzik, s innét az előérzet. Mindazonáltal voltak földrengések, hol az állatok említett nyugtalanságai nem vétettek észre; mert bizonyára néha őket is ép oly véletlenül és rögtön lepi meg, mint az embereket. Végre a majdnem sohasem hiányzó előzményeihez tartozik ama kimagyarázhatlan benyomást és lélekölő félelmet okozó földalatti moraj, melyet földünk rengése követ. — Vassal terhelt kocsinak göröngyös utakon okozott zörgése, égi dörgésliez hasonló moraj, egymást követő ágyudurranások, lánczok, üveg, porczellán stöbb efféle zörgések gyorsan váltják föl egymást, — vagy sokszor egyszerre hallhatók; mely yészthirdető előjelek után elérkezik rögtön a pusztulás, vagy tán sokakra a végenyészet nem várt pillanata; — igen, a ritkán kimaradó emelkedése, hintázása földünknek csakhamar bekövetkezik, s a vész nagyságát még kellően megérteni nem tudó