Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1874

10 helyeztek. A síriratok rendesen e szavakkal kezdődtek: DIS. MANIBUS; azt hitték róluk a régiek, hogy olvasásuk által az emlékezet gyengül Ami a sírok belsejét illeti, nagyobbrészt földalatti épületek voltak ezek, boltozatokkal diszesítve a középen egy oszloppal, a mely nemcsak a tetőzet támogatására szolgált, hanem egyszersmind az urnák befogadására alkalmas fülkékkel is birt. A falak szintén fülkékkel voltak ellátva, melyek mindegyikében két-két urna volt elhelyezve, s mivel igy galambduczokhoz hasonlítottak, columbariumoknak nevezték. A sír fölső részén bejövő csekély világosságnál nem igen lehetett megkülönböztetni a pompásabbnál pompásabb festményeket és dombormüveket, hacsak az ott égett síri lámpa bővebb világosságot nem terjesztett. A sirok ékítményei legkevésbbé sem emlékeztettek a halálra, hanem minden örömöt és életet lehelt. A régiek azt hitték, hogy a sírok a megholtak számára berendezett lakások, hogy ott uj és boldogabb, de az előbbihez hasonló életet éljenek 2); innen van, hogy a sírok sokszor ház alakúak, s különféle készülékekkel vannak fölszerelve, hogy azokat mind a halott, mind a halottat látogató rokonok használhassák. Igy szoktak a sírokba tenni ruhákat 3), pénzt 4), ékszereket, bútorokat, étkeket, edényeket és poharakat. A katona mellé oda tették fegyvereit, a művész mellé eszközeit, a nő mellé ékszerszekrényét és tükröt, a gyermek mellé játékszereit; azon fölül minden sírban voltak lámpák, melyeket bizonyos napokon meggyújtottak, és edények, melyekben illatszerek tartattak. A sírok mellett szokott lenni egy darabka szántóföld és kert

5), a többi földtől kerítés által elkülönítve, ezek jövedelméből tartatott fön a sír ö)Ezen elkülönített helyiségen voltak oltárok 7), szobrok; itt volt az égető hely s egy hajlék a szabados számára, ki itt ingyen lakott és a földecske hasznából élt, kötelességében állván azért a sírt őrizni és díszíteni 8). A sírokat vagy azok készíttették, kik bennök nyugodtak, vagy örököseik, s gyakran végrendeletileg határozták meg a sírj okra fordítandó összeget 9). III. Temetés utáni szertartások. Halottaik emlékének ünnepét kegyelettel szokták a régiek megülni nemcsak a temetés után, hanem bizonyos napokon minden évben. A halálozás napjától vagy mások szerint az eltakarítástól számított kilencz napnyi időközt novemdialisnak nevezték I

ü); ezen időközt az alvilági isteneknek fölajállott áldozattal szokták bezárni 1'), a melylyel halotti tor volt egybekapcsolva, az u. n. cena novemdialis vagy silicernium ,

2). Különbözik ezen novemdialis a Livius által 1

3) fölemlítettől, a mely ünnepélyt csodás események alkalmával szokták az istenek kiengesztelésére tartani. Azon napot, melyen a halottas család és ház megtisztulását eszközlő szertartások tartattak, feriae denicales-nek nevezték l

4). E szertartásokat nem kellett mindjárt a temetés után, hanem az arra alkalmas napon végezni. E napon azoknak, kik a temetésben részt vettek, meggyújtott babér füstjén 1) Cic. de Senect. VII. 2) Petron. 71. 3) Svet. Calig. 52. 4) Plaut. Pseud. I, 4, 19. — Phaedr. I, 27, 1. 5) Petron. 71. — Martial. I, 116, 1. —Serv. ad Aen. V, 760. 6) Quint. Instit. VII, 9, 4. 7) Verg. Aen. III, 64. — VI, 177. 8) Petron. 71. — Prop. III, 14, 22. 9) Ennek jelölésére szolgálnak a következő síriratok: V. F. = vivus fecit, V. F. C. = vivus faciendum curavit, V. H. S. F. M. = vivus hoc sibi fecit monumentum, H. F. C. = heredes faciendum curaverunt, T. F. I. = testamento fieri iussit, 11. E. T. F. = heredes ex testamento fecerunt. 10) Augustin. in Gen. I, 2, 182. 11) Porphyr. ad Hor. Epod. 17, 47. 12) Tac. Ann. VI, 5. — Varró apud Non. pag. 48. 13) Liv. I, 31. 14) Festus: Denicales feriae celebrantur, cum hominis mortui causa familia purgabatur. Graeci enim „nekyn" mortuum dicunt. — Cic. de Leg. II, 22, 55. Nec vero tam denicales, quae a nece apellata sunt.