Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1874

11 kellett keresztül menniök, hogy megtisztuljanak '). Azután a halottas házban ként 2), fekete hunyort 3) és verbénát 4) gyújtottak meg s az egész házat e czélra készült seprűkkel kiseperték 5), a házi isteneknek pedig egy ürüt áldoztak 6). Ezen a napon nem volt szabad öszvéreket befogni 7). E szertartásokon kivül minden évben febr. 21-én, vagy Ovidius szerint febr. 17-én az elhunytak tiszteletére államilag szoktak áldozatokat bemutatni, s ezen ünnepélyt feralianak nevezték. A feralián kivül minden család meg szokta elhunyt tagja halálának vagy temetésének évfordulati napját ünnepelni. Ezen ünnepélynek neve parentalia volt; e napon az alvilági istenek kiengesztelésére különféle áldozatok mutattattak be a sírnál, melyeket inferiáknak neveztek 8). A sírra ilyenkor vizet 9), bort 1

0), meleg tejet és áldozati barmok vérét öntötték; a sírt koszorúk és virágokkal díszítették föl n); bensejében lámpákat gyújtottak 1

2) és halotti tort tartottak 1

3). Az étel és ital egy részét az ünnepet ülök költötték el, a többit pedig a sírban hagyták a halott számára, mert azt gondolták, hogy erre szüksége van. A sirban hagyatni szokott ételek ezek voltak: bab ,

4), tojás ,

5), lencse l

6), só n), kása, kenyér és bor l

8). Ha valaki a halottak iránt a köteles tiszteletadást nem teljesítette, Ceres tiszteletére aratás előtt egy sertést kellett áldoznia, melyet porca praecidanea-nak neveztek '

9). A halálozás napjától kezdve az egész római család gyászba öltözött. A gyászruha fekete vagy szürke szinü volt, és pedig a köztársaság idejében mind a férfiaké, mind a nőké 2

0); de a császárok korszakában már a nők fehér ruhában gyászoltak 2

J). A gyászolás idejét Numa király abban állapította meg, hogy a három éven alóli gyermekekért semmi gyász se tartassék, a három évnél idősebbek pedig annyi hónapon át gyászoltassanak, a hány évet éltek; tiz hónapnál tovább azonban senki se gyászoltassák 2

2). E törvény azonban csak az asszonyokat illette 2

3); a férfiak nagyobbrészt néhány nap múlva lerakták a gyász jelvényeit. A gyászolás ideje alatt a gyászolók otthon maradván, minden zajos mulatságtól tartózkodtak; a férfiak hajókat és szakállukat megnöveszték 2

4), az asszonyok pedig minden ékszerüket letették 2

5). Ha valamely nő a gyász ideje alatt férjhez ment, Numa törvénye szerint az alvilági istenek kiengesztelésére egy viselős tehenet kellett áldoznia 2

6). Nagy csapások alkalmával vagy a császárok halálakor a senatus országos gyászt is rendelt, amely azonban, valamint a családi gyász is ritkán tartatott meg egészen, hanem különféle körülmények közbejöttével be lett szüntetve 2

7). 1) Festus: Aqua és Laureati. 2) Plin. FI. N. XXXV, 15. 3) Plin. II. N. XXV, 5. 4) Plin. II. N. XXV, 9. 5) Festus: Exverrae. 6) Cic. de Leg. II, 22, 55. 7) Columella, II, 21 5. 8) Festus: Inferiae. 9) Paullus p. 11. 10) Verg. Aen. V, 77, 98. — Auson. Epitaph. 36, 1. — Sil. Ital. XVI, 309. 11) Prop. III, 14, 23. Auson. Epitaph. 36, 1. — Svet. Nero 57. 12) Svet. Oct. 99. 13) Augustin. Serm. 15. de Sanctis. — Cic. pro Flacc. 38, 59. 14) Plin. H. N. XVIII, 12. 15) Iuv. Sat. V, 84. 16) Appián, de bello Parth. p. 139. 17) Plut. Crass. 19. — Arnob. VII, 20. — Ov. Fast. II, 536. 18) Augustin. Conf. VI, 2. 19) Cic. de Leg. II. 22, 57. — Gell. IV, 60. 20) Iuv. Sat. X, 245. — Prop. IV, 7, 38. — Dionys. VII, p. 530. 21) Plut. Q. R. VIII. p. 95. R. 22) Plut. Numa p. 67. E. — Ovid. Fast. I, 34. 23) Senec. Ep. 63. — Dio. Cass. LVI, 52. — Senec. Epist. 64. — Consol. ad Albin. 15, 24) Cic. Verr.^1, 22. 25) Liv. 24, 7. 26) Plut. Numa p. 67. E. 27) Festus; Minuitur. 2*