Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1851
nek és nyujtalik biztos záloga az erények egybeforradásának. — Szóval, csak a tudományok vezetik az emberiséget barátságos és biztos úton az erkölcsiséghez; csak azok zabályozzák a vad erkölcsöket, magas sejtelmeket táplálván, élesztvén. ' Ha a népek évkönyveibe tekintünk, azon meggyőződést szerezzük, hogy azon népek, melylyek a tudományos intézeteket vagy nélkülözték, vagy a tudományokat csak mostoha kézzel ápolták, s igy fölöttök a műveltség szövétneke nem világított, zajosan siettek magokat az erkölcstelenedés bölcsőjébe beringatni. — Ellenben, hova a tudományok boldogító sugarai eljutának; hol azok a népek elébe vezérfényül, tüzoszlopul álltak: ott az erény az emberek kebleiben megsziileinlett; a polgárosodás elősegíttetett; a művészetek s tudományok meghonosodtak; az ipar felvirágzott; a nemzet a józan s boldog haladás dicső fokára sebes léptekkel emelkedett; a birodalom erősödött, szilárdult. — Illy áldásdús gyümölcsök teremnek a kecses mú'sák kies kertjeiben! Tehát valamint addig, míg a fának gyökereihez lopódzott kártékony férgek el nem lávolíttatnak, ép és maradandó gyümölcsre számot tartani nem lehet: szintúgy az emberi szív átnemesülését, az erkölcsök finomulását hasztalan várnák, mig a tudományosság és műveltség szelid fénye borút-oszlató sugarait azokra ki nem árasztja. Állítsunk bár magunk elébe egyént, ki a szellemkincsek aknáiba soha nem mélyedell; ki ismeret-gyöngyökkel soha nem gazdagult; — és a fájdalom érzetével fogjuk látni, tapasztalni, miként csatlakoznak hozzá ikertestvéreidül a vad hajlamok, a nyers erkölcsök. — De vigyük ugyanazon egyént szellemileg Athenaebe, a tudományok és szép művészetek hajdani termékeny városába; a bölcsészek lakait kerestessük fel vele; barátkoztassuk meg a hírneves római szónokokkal; Plátó, Aristoteles és Euklides remek s tudomány dús iratait adjuk kezeibe; szóval, oktassuk, miveljük lelkét, — és legbensőbb örömmel fogjuk látni, tapasztalni, hogy valamint a delej a vele hűséges kapcsolatban levő vassal megosztja erejét: úgy a fen kiemelt bölcsek tanai varázserővel vonzandják annak kedélyeit; felolvasztandják vadsága nyerseségét; idomítandják érzéseit; szivét nemesb, magasb erényekre fogékonyabbá teendik és mintegy új emberré átszellemesítendik. De talán merész is és hitelt túlszárnyaló azon állilás, hogy a tudományok lelkes foglalkozásával a szívmüveltség, az erkölcsfmomulás koránya olly sebesen kezd derengni az emberiség észhomályába borult láthatárán. — Nem, nem merész eme állítás, nem hitelt túlszárnyaló. Elemezzük csak komoly megfontolással Ovid fen idézett mondatát, és állitásunk igaz volta közelismerést nyerend. Ugyanis, midőn az emberi természetet mélyebb eszélylyel vizsgálandottuk, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy a tudatlanság sötét fátyola alatt rejlő akarat s értelem a valódi jónak magasztosságát, a rosznak aljasságát, az érzéki élvezetek felette káros hatását, a tudományosság nemességét, a tudatlanság szégyenletes nemtelenségét csak akkor fogja fel tisztán, midőn az ész a tudományok fényvilágánál, mint a felhőtlen nap, derültté válik; midőn a zavart fogalmak tömkelegéből kibontakozott, s fölvilágosult elme teremtő szellemi erővel tiszta eszméket létesít. Helyén lenni találom, hogy ezennel hozzátok, serdülő s nagy reményekre jogosító ifjak! intézzem szerény szavaimat. — Ha kebleteket a müveit szív, szelídebb erkölcsök s minden nemes, magasztos tulajdonok drága gyöngyeivel földiszítni, elárasztani, gazdagítni kívánjátok; ha boldog jövőtök számára fölvirulandó dús reményt előre ültetni hőn vágytok: szükséges, hogy a jelen, még viaszként idomítható korban a tudományok fáklyája, annak határtalan becse, hő szeretete s buzgó gyakorlatával lelkeleken lángoljon föl fénye egész tisztaságában; szükséges, hogy azok gyenge, de fogékony szíveitek mélyében kiirthallan gyökeret verjenek. — Gondoljátok meg, hogy jelenleg élitek képzésiek arany korszakát; gondoljátok meg, hogy ifjú korotok évei, ha egyszer, mint a hervadt virágból az illat, sebes szárnyaikon elszállanak, örökre elveszítvék, soha többé vissza nem idézhetők, vissza nem varázsolhatok, s igy a képezés időszaka is ritkán utánpótolható; „quo semel est imbuta recens servabit odorem testa diu u, tartja a közmondás.
