Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1851

5 De térjünk igénytelen értekezésünk fonalához. — A történelemben, mint fen érintők, két egymással ellenkező korszak merül föl. Egy részről a sötétség és romlás, más részről a fölvilágosodás és erkölcsi javulás korszaka. Mind ez a tudományoknak az emberekre befolyásának eredménye. Mert a tudományok azon sarkkőnek tekinthetők, melly körül az emberiség mozog; azon válaszfalnak, meily a műveli néposztályt a műveletlentől elkülöníti. Ugyanis mi egyéb teszi azon különbséget, melly egy nyomorult indus csoport és egy müveit európai társulat közt olly annyira feltűnő, ha nem a műveltség különböző foka? — Valamint a földmives elszórt veteményeit az igen, vagy kevésbé kedvező időjárás s földmunkája körülti ipar tenyésztik dúsabb vagy silányabb aratásra: úgy az embert a műveltség magasb vagy alacsonyabb foka emelheti nagyobb vagy kisebb hatású létre, s hozhatja kellő virágzatra vagy elsülyedésre. — Régi Egyptus a tudományok és szép művészetek hona nagyszerű csodáival; Persia messze kiáradó fénye- és kincseivel: Görögország a tudomány és művészet alig utánozható remekmüveivel; Róma világhódító- s uralta hatalmával, óriási nagyságban ragyognak ki az ó világtörténelem könyveiből. — És, bátorkodom kérdeni, hol azon ember, ki kétségbe akarná hozni, hogy nem a műveltség volt ama gazdag forrás, inellyből a késő századokra is kihatolt sugárzatok ime nemzetekre áradának. — Igen, a műveltség, mellyben az akkori világ valamennyi nemzeteit fölülmúlók, volt azon alap, mellyen ezen birodalmak óriási nagysága nyugovék. — Mert valamint milliónyi értékre emelkedik művész kezei közt a gyémánt, melly előbb elvetve hevert a porban becsnélküli kavicsként, mit az ember egy rövid megtekintés után tovább hajít: úgy a tudományok ápolása s müvelése közt fejlődnek ki a lelki tehetségek, mellyek ha magokra hagyatnak, vagy örökös álomban mélyen szenderülnek; vagy ha mutatkoznak is körülöltök az ébredés némi jelei, ezek csak parányi hírnökei lesznek azon magasb s dicsőbb szellemajándokoknak, mellyek fényteljesen előtűnni fogtak volna, ha időhez képesti segítség csirába keltendette s czélszerü gyámol ápoIandotta vala azokat. — Egy bölcs iró mondja: ,,Nem gazdag ásványok, nem termékeny föld, nem szelíd égalj, nem folyó, nem tenger lesznek nemzetet gazdaggá, dicsövé, simulékonynyá; arany s ezüst bőven teremhet hegyeiben, telkein dúsan renghetnek a buzakalászok, rétjein büszkén emelkedhetnek fel magas s gazdag füvei; vizei halat, szőlőhegyei lángborokat bőven adhatnak, száz kikötő hely kinálkozhatik neki a kereskedésre: mégis szegény s vad nemzet marad, ha lelki műveltsége hiányzik. Állításunkat még több tekintélyek is méltányolva igenelik. — Nem említem Filoxent, ki mondja: „A bölcs ember, akármelly helyzetben légyen, mindig boldog." Nem Thalest, ki midőn kérdeztetnék, kit tartana boldognak, válaszolta: „ki testében ép, lelkében pedig művelt." Nem szólok Ciceróról, ki így szól: „A tudományokkali foglalkozás nekem üdvös volt." Nem Zoroaszterről, a médiai népvallásnak nagy újítójáról, ki törvényczikkei közé iktatta a tanulást s tanítást, mint legdúsabb forrásait a szelídebb erkölcsöknek, mint leghathatósb emeltyűit a nép jólétének. — Mellőzvén mindezeket, szabad legyen egy példát fölemlíteni. Croesus, a dúsgazdag lydiai király, Solontól, midőn ez kisázsiai utazásában hozzá vetődött, előtte roppant kincseit s vagyonát kitárván, kérdezte: hát látott-e már nála valaha boldogabb halandót e földön? Solon ekép válaszolt: „Láttam igen, az athenaei Tellust; mert tanult gyermekei s unokái valának." — De hogy ne fáraszszam tovább figyelmedet, ne merítsem ki türelmedet, kegyes olvasó! a sok idézetek halmazával, elvégre csak a venusinus elhirült költőt kívánom fölidézni, ki verseivel remekhün ecseteli, miként szelídült s finomult erkölcse Thracia vad népének , s miként olvadott egy társasággá e durva nép, miután Amphion és Orpheus mestereket hallgatták. így dall az ünnepelt költő: Sylvestres homines sacer interpresque Deorum Caedibus et victu foedo deterruit Orpheus; Dictus ab hcfc lenire tigres, rabidosque leones; Dictus et Amphion Thebanae eondilor arcis, Saxa movere sono testudinis, et prece blando.