Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1941
6 erdélyi magyaroktól is, komoly cselekvést követelnek. Az új hon- alapítás munkája még nincs befejezve. Abban reánk, felszabadult erdélyi magyarságra is, nagy és dicső feladat vár és hogy annak kellően megfelelhessünk az ifjúság nevelésében is, az új viszonyoknak megfelelően, újabb eszményeket kell kitűznünk. Nevelésünk legfőbb célja, hogy testben és lélekben erős, nemzeti szellemtől teljesen áthatott, öntudatos magyarokat neveljünk. A testi nevelésre itt nem terjeszkedünk ki, mert a cserkész- és levente-intézménnyel azt tökéletesen biztosítva látjuk. A levente intézmény nemcsak az iskolában, hanem iskolán kívül is nagyszerűen megoldja a nemzetnevelés fontos problémáját, melynek a fasizmushoz hasonlóan nálunk is katonai, honvédelmi jellege van. Magyarországon már a kis diák katonásan mozog, köszön, s ez, valamint a különféle sportok, továbbá a zene, az ének, dalolások mind fegyelemre szoktatják az ifjúságot, amelynek, amint különösen Németország bebizonyította, mérhetetlen nagy fontossága van a nemzetek életében és előhaladásában. A szülők és a tanárok az a két fontos tényező, mely kölcsönös együttműködéssel bármely országban meg tudja oldani az új nemzedék nemzeti nevelését. Ezért a családnak állandóan meg kell tartania a belső összeköttetést az iskolával, hogy együttesen alakítsák ki a gyermek személyiségét. Az iskola az erkölcsi felfegyverkezés helye, azonban hiába oktatja az iskola a tanulót, hogy hígyjen a megváltozhatatlan alapigazságokban, higyjen az erkölcs, az igazság, az eszmények, a tudomány uralmában, ha a család nem erősíti meg őt hitében, erkölcsi felfogásában. A magyar nemzeti nevelés sikere megkívánja, hogy a szülők és tanárok nevelési, szellemi felfogása, világnézete, világszemlélete egységes és egészséges legyen. Hangsúlyozottan ismételjük, hogy ez az egységes nemzeti nevelésnek a legfontosabb, legéletbevágóbb követelménye. A szellemi és anyagi világszemlélet egymással való erős harca próbára tette az emberiség tájékozódó képességét. A természet- tudományos irány túlhajtásai és a történelmi materializmus elméletének felállítása és térfoglalása után már sokan nem alaptalanul aggodalmaskodtak, hogy az anyag diadalmaskodik a szellem fölött. Ma azonban már jólesően látjuk a világpolgársággal szemben a nemzeti gondolat érvényre jutását, diadalát s azt, hogy a minden nyugateurópai eszményt megsemmisítő bolsevikiektől eltekintve, mindenütt törekednek a hitélet elmélyítésére is, amely jelenségek azt igazolják, hogy ma a szellemi világszemlélet az uralkodó. A világszemléletek politikai törekvésében háromféle irányzat van, az egyik a nemzeti szocialista és fasista irány, amelyek nem lényegben, hanem inkább csak formailag különböznek (Német- és Olaszország), a másik a régi demokratikus-liberális irányhoz való visszatérés (Angolország, Északamerikai Egyesült Államok), a harmadik a kommunistaság vagy bolsevizmus. A liberálizmuson fölépült régi demokrácia a maga idejében értékes szolgálatot teljesített, de a liberálizmus világuralmi célt szolgáló kapzsi túlkapásai miatt zsákutcába, vak vágányra jutott
