Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1917
Gál Jenő, Gál Jenő kir. táblai tanácselnök úr nyugalomba vonulván és a városról elköltözvén, minden egyházi hivataláról, igy a kollégiumi felügyelő-gondnokságról is lemondott. Az a viszony, mely iskolánk ügyei iránt való állandó meleg érdeklődése és láradbatatlan buzgól- kodása révén a felügyelő gondnok urat igazgatóságunkhoz kapcsolta, nem szakadhat meg úgy, hogy röviden vissza ne tekintsünk az eltöltött 13 esztendő közös törekvéseire, közös sikereire és az egyazon ideál érdekében való vállvetett munkálkodásra. Nagy örömünkre és erkölcsi megelégedésünkre szolgál megállapítanunk, hogy ez idő alatt igazgatóságunk és a felügyelő gondnok úr minden fontosabb elvi kérdésben egyek voltak és a felügyelő gondnok úr a maga részéről nem egyszer érezhette a közös cél által egységesen összefűzött tanári kar véleményének támogató erejét, amikor az ügyek főhatóságunk elbírálása alá kerülvén, érdekükben szót kellett emelnie. A magunk részéről hálásan ismerjük el, hogy a nevelés érdekében javasolt minden előterjesztésünket, ha az pénzügyi teherbírásunk határai között mozgott, illetékes helyen szavának súlyával, egész tekintélyével támogatta. A nagy elvi kérdésekben való ez örvendetes harmónia nem vonhatta maga után azt, hogy kisebb, tehát kevésbé fontos ügyekben ellentétes álláspontok ne vetődjenek föl. De ily alkalmakkor is mindig tisztelettel láttuk felfogásának elfogulatlanságát, az egyetemes mozzanatok kiemelését, ítéletének élességét, a közügy iránt való minden tiszteletre méltó és érdemes buzgalmát. Úgy érezzük, hogy iskolánk történetében ez a korszak a belső fejlődés és izmosodás, az állapotoknak a modern fejlődés és gondolatáramlatok szellemében való rendeződésének korszaka. A testi nevelés fellendülése, a kézi munka tervszerű megkezdése, szertáraink és gyűjteményeink céltndatos gyarapítása, a szemléltető oktatás elvének intenzív módon való gyakorlatba vétele, az ének- és zenetanításnak
