Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1917

4

tanterv szerint való térfoglalása jelzik e korszak lassú, de áldásos és biztos fejlődésének irányát. A felügyelő-gondnok úr e törekvé- seinknek nemcsak megértő szemlélője volt, hanem erkölcsi támogatójául mindég ott volt, ahol az anyagi eszközök megszerzéséről kellett gondoskodnunk.

Búcsúzva a felügyelő gondnok úrtól, biztosítjuk őt arról, hogy e 13 esztendő közös emlékeit, a magunk részéről mint szellemi gyarapodásunk mozzanatait örömmel őrizzük meg.

Kívánjuk, hogy hosszú közéleti és mindig önzetlen egyházi és iskolai áldásos működése után találja meg a keresett nyugalmat s adjon a Gondviselés neki állandó jó egészséget.

Bizalommal és tisztelettel üdvözöljük új tisztében. Kp oly reménnyel vagyunk működése iránt, mint a mily hálával vagyunk a leköszönt felügyelő gondnok iránt. Hiszen a közéletben és az egyházi életben is bosszú, buzgó, tiszteletreméltó és nyomós működés után jő ide, hogy gazdag tapasztalataival részt vegyen ügyeink intézésében. Személyes tulajdonai, melyeket nehány évi kolozsvári működése alatt szerencsések voltunk megismerni, csak megerősítik reményünket, mellyel új tisztének betöltése felé tekintünk. A nyilvánosság fórumától elzárkózó szerénysége, kipróbált hazafias és egyházi érzülete, a fenforgó ügyekben Ítéletének reálisan józan helyessége és élessége, 'világnézetének valláserkölcsi alapokon álló derült komolysága, mindez a legbiztatóbb reményekre jogosít működése iránt. Nem a szereplés alkalmait, hanem a komoly munka barázdáit keresi s úgy kell lenni, igazi lelki boldogságot szerez neki, ha egyházi és iskolai ügyekben tevékenykedhetik, nem a vezetők, hanem szerényen visszahúzódva a munkások soraiban.

A háború okozta súlyos viszonyok s a lelkek ünneplő hangulatának hiánya miatt kitért a tisztébe való iktatás külső decoruma elől. Mi tisztelettel tudomásul vettük e kívánságét. Amit ott a beiktatás keretei között nem mondhattunk el, fogadja el itt, az értesítő nyilvánossága előtt. Fogadja el bizalmunk és tiszteletünk kifejezése