Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916
szól, tehát tanítunk, meggyőzni akarunk. Ami ezután következik, az már a szívhez szól, az az akarat megindítása, megfelelő cselekvésre bírása. Ez már legtöbbször a beszéd mellett, az ezzel összefüggő, ebből folyó külön beszédnek — a befejezésnek a dolga, melyben éppen mert a megindítás, a cselekvésre bírás a fő, nagy szónoki erőnek kell megnyilatkoznia. A befejezésben domborodik ki a beszéd célja s egyszersmind a beszéd egysége. A bevezetés a tutajdonképpeni beszédet megelőzőleg a hallgatóság figyelmének felkeltésére, esetleg jóindulatának a megnyerésére szolgál. Jól tudom, hogy mindezt csak akkor tehetném teljesen világa ssá, ha egy kiválasztott beszéden szemléltethetném. Erre azonban nem ez a hely és alkalom. Legyen elég itt újból felhívnom a figyelmet arra, hogy határozott cél nélkül beszélni soha sem szabad, hacsak szőfecsegők nem akarunk lenni s beszédünknek határozott tárgyának kell lenni; ennek igazságát szem elé állitni a magyarázás, bizonyítás és alkalmazás dolga, mely az altételek feladata. Nem boncolhatok itt egyes beszédeket, de annyit kénytelen vagyok mégis megjegyezni, hogy a sok olvasott egyházi beszédnél éppen a cél és tárgy kitűzés mellőzését láttam. Olyanok ezek a beszédek, mint a gerinctelen ember: állandó betegek, nyűgei az élőknek; mivel nincs ami az izmokat és húst a csontokon, a csontokat pedig összetartsa, összeesnek ezek már a szellő fuvalmára. Puha vatta között heverésznek; heverészhetnek is, mert se Isten, se ember hasznukat nem veszi. Fölületes elméknek, kényelemszeretetnek a gyümölcsei ezek ! Az előadottak után, bizonyára sokan azzal vádolnak, hogy én az egyházi beszéd Írásánál az úgynevezett kicövekelésnck vagyok híve, aki e tekintetben a scholastikusok nézetéből semmit sem engedek. A vádolóknak sok tekintetben igazuk van, mert azt tartom, hogy minden beszédnél elengedhetetlen a főtételnek tisztán és világosan való kijelentése. Szüksége van erre magának a szónoknak, hogy tudja mihez tartsa magát és szükséges ez a hallgatóságnak. hogy elhatárolva a beszéd tárgyát minden más tárgytól, koncentrálni tudja figyelmét és tudja, hogy mit kell vagy kellene ma megtanulnia. Különben is a főtétel kitűzését éppen oly természetesnek tartom, mint azt, hogy a mikor a tanító az iskolában
