Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916

20 növendékei elé lép, kijelenti, hogy a mai órán a vegytanból a vizet fogjuk megismerni, avagy mértanból, hogy ma a négyzetet fogjuk megtanulni. A főtétel kitűzésétől rendesen csak azok irtóznak, akik vagy nem tudják koncentrálni gondolataikat, vagy nem tudják eszméiket egy irányba terelni, hanem szerelik a szertecsa- pongást, esetleg egyes szép gondolataiknak minden cél és haszon nélküli feltálalását. Semmi egyéb nem ez, mint önfitogtatás, tévesztése annak a célnak, hogy nem magunkat mutogatni, hanem másokat tanítani a mi szent kötelességünk. Az ily lelkészek beszédeinél azt tapasztalja az ember, hogy beszédjüknek semmi összefüggése sincs alapigéjükkel. A lehető legkönnyebb módja ez a beszéd Írásnak, de az igy készített beszédek nem hagynak nyomot maguk után. Egy kis hullámverés az egész, mely hamar elsimul s azután köd előttem, köd utánam.

Ami azt a vádat illeti, hogy a scholasztikusok módszeréhez ragaszkodom, ebben van valami igazság, mert a scholasztikusok megkíséreltek mindent megmagyarázni és bebizonyítani s így kétséget kizárni; nem rajtuk múlt, hogy céljuk nem sikerűit, hanem azon, hogy lehetetlenre vállalkoztak. A magyarázás és bizonyítás terén teljesen ragaszkodom a scholasztikus állásponthoz, noha a főtételen kívül nem követelek más kicövekelést. Megelégszem azzal, ha a beszéd folyamán a tárgy igazsága be van bizonyítva, ámde úgy, hogy megállapíthassam magamnak a hallottakból, hogy a szónok tárgya igazságát ezzel meg ezzel bizonyította.

A beszéd-írás terén sok rendszertelenséggel találkozunk s alig tudjuk felfogni, hogy magában az emberben gyökerezik-e ennek oka, avagy esetleg egyes rossz példák rontják el a szónokokat? Rendszertelen beszédekkel minden népnél találkozunk, legtöbbel az angoloknál; ámde a szónokoknak nem ezeket kell például venni, hanem a jó, rendszeres munkákat. Tanulmányozzuk az angoloknál Frederik W. Robertson, Martineau, Stopford Brooke beszédeit, szebbeket ezeknél nem kaphatunk. Rendszer, egészséges gondolat, bölcsészet, költészet, keresztény élet, hit és bizalom, reménykedés és vigasztalás, a megalázkodásban a felmagasztaltság érzete sehol szebben nem nyilatkozik meg, mint e beszédekben. A németeknél Hausrath, Lang H., Schwarz K. beszédei szintén szolgálhatnak mintául. Nálunk magyaroknál bátran merem bárkinek is kezébe adni a Székács, Győry V., Fejes, Dobos J., Tompa Mihály^