Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916

Szellemét, szándékát, akaratát külön önmagában és a többi Írókkal sőt az egész bibliával való összefüggésében. Értenünk, tudnunk kell egész határozottan, hogy az alapigében mit mond az iró, mit fejezett ki azzal. Ennek a kifejezésnek : az iró azt akarja mondani, csak abban az esetben van helye, ha vagy nem tudunk elég mélyre szállani, tehát magunk nem értjük meg az irót, vagy ha homályos a kifejezés talán a fordítás avagy az eredetiben helytelenül használt szó miatt. Az alapige teljes megértéséhez az exege- zis vezet.

Ha alapigénk értelmével tisztában vagyunk, akkor annak esszenciája, lényege lesz a főtételünk vagy beszédünknek a tárgya; beszédünk pedig az alapige értelmének a kibővítése. A további már most attól függ, hogy mi a célja beszédünknek, miért akarjuk tárgyunkat megtanítani. E cél határozza meg, hogy mely oldalról kell tárgyunkat megvilágítani, annak igazságát bebizonyítani, azt az életre, a jelenlegi hallgatóságunk életére alkalmazni. Itt áll tehát élőnkbe az a feladat, hogy tisztában kell lennünk a szónoki beszédnek amaz alkatelemeivel, melyek oly szépen nyilatkoznak meg a világi beszédekben, tisztában kell lennünk, hogy beszédünk tárgyához szükséges a magyarázat, a bizonyítás és alkalmazás. Magyarázat kétféle van: alapige- és tárgymagyarázat. Alapigénket gyakran kell megmagyaráznunk. Tárgymagyarázatra akkor van szükségünk, ha kétségünk merül fel, hogy a hallgatók nem ugyanazt értik az alatt, amit mi, avagy a mikor eltérő lehet a tárgy értelmezése és a szónoknak egy értelemre, a saját értelmezésére kell jutnia a hallgatóival. A tárgymagyarázat minden más alkalommal vagy elmaradhat, vagy éppen fölösleges. Az altételek beállítása, mint említettem, attól függ, hogy mely oldalról kívánjuk tárgyunkat megvilágítani, megtanítani.spe bárhogyan is állítjuk be ezeket, a tény az, hogy az altételeknek a beszéd bizonyító erősségeinek kell lenniük. Bebizonyítanunk kell altételeink igazságát úgy, hogy azok alapjában véve, közvetett úton, a főtétel igazságát bizonyítsák. A bizonyításnak azonban semmi értelme sincs, ha nem hozzuk tárgyunkat, annak igazságát szoros kapcsolatba a jelen élettel, mert egyetlen beszédnek is a való élettől függetlenül elhangzania nem szabad. Mikor beszédünket az élettel hozzuk kapcsolatba, akkor már az alkalmazást végezzük.

Mindaz, amit beszédünkben eddig végezünk, az értelemhez