Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916
— 13 — míg azok maguk teremthetik meg kiindulásukhoz az alapot, addig az egyházi beszéd kiindulási alapja adva van a bibliában, vagyis az alap itt valamely örök igazságot tartalmazó tekintély. Nem szándékom felsorolni mind e beszédek közötti hasonlóságot vagy különbséget, melyek szerkezet, irály és hangulat tekintetében is fennállanak, de a fennebbiek alapján hangsúlyozni akartam, hogy az egyházi szónok a parlamenti és törvényszéki beszédeket ne tanulmányozza, úgy, hogy azokat maga előtt a szószéken is mintáknak tekintse, amint több embernél tapasztaltam e hajlandóságot. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az egyházi szónok nem tanulhat sokat a parlamenti és törvényszéki beszédekből. Sőt ezek tanulmányozását felette szükségesnek tartom, mert, amit oly sokszor hiába keresünk az egyházi beszédekben, megtaláljuk a világi szónoki művekben; megtaláljuk azt, hogy szigorúan egy célra törekednek minden eszközzel s ezért a magyarázás, a bizonyítás és alkalmazás — az egyházi beszédnek is ugyancsak e legfontosabb alkatelemei — oly alaposak és kétséget kizárásra törekvők, hogy ez eszközök használását az egyházi szónokok a világiaktól bátran elsajátíthatnák. Cicero beszédei minéig híresek maradnak arról, hogy annak, aki az emberek gondolatvilágát, a szív- és lélek megindító eszközeit kellő mélységgel kitanulni igyekszik, miképen lehet nehány rövid szóval nem sejtett és maradandó sikert elérni. Hazánk világi szónokai közt Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Szilágyi Dezső, Eötvös Károly, Ugrón Gábor, Bartha Miklós, gróf Apponyi Albert szónoki beszédei mindig nagy figyelemmel tanulmányozhatók. Mindezeknél a mélyre szállást, a szigorú logikusságot, az oly szükséges distingválást, a kérlelhetetlen következtetést, a meggyőződés szilárdságát s e mellett a beszéd megfelelő méltóságát, a kifejezések tisztaságát és erősségét és a hangulat emelkedettségét tapasztaljuk. Mikor e nagyok beszédeit olvassuk, jól eső lélekkel tapasztaljuk, hogy a szónok semmi téren sem enged méltóságából, nem habozik meggyőződésében s oly könnyedén kezeli tárgyát, mintha a kérlelhetetlen igazság IsUne súgná minden szavát. Ezeket bizony mind eltanulhatja az egyházi szónok a világiaktól. Megtanulhatja különösen azt, sőt azt meg is kell tanulnia, hogy minden oldalról annyira ismerje tárgyát, hogy azzal mintegy bűvész játszódjék hallgatósága előtt, melyet elbűvölnie kell; elbűvölnie az igazság erejével.
