Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916

— 14 —

A keresztény egyházi szónok, mint tudjuk, sok tekintetben kötve van. Kötve van azáltal, hogy ő annak igazságai hirdetésére vállalkozott, akinek eszméin felépült a keresztény társadalom: Jézus igazságai és eszméi által, mert megdönthetetlen elvnek kell állania minden egyházi szónok előtt, hogy „senki más alapot nem vethet, mint amely egyszer vettetett s mely a Jézus Krisztus“. Kötve van továbbá az általános kereszténység eszméi és céljai által, melyek a vallás-erkölcsi élet terén nem a Védák, nem is a Koránra támaszkodnak, hanem azokra az eszmékre és azokra a könyvekre, melyek először hirdetik nekünk Istenről az addig ismeretlen atya- ság fogalmát, az emberek testvériségét, a halhatatlanság hitét. És kötve van az egyházi szónok még külön ama testület eszméi és igazságai által, mely mint szervezet, egyház néven jelenik meg előttünk, vagyis kötve van saját egyházának hitelve, erkölcsi felfogása és céljai által. Mindeme kötések azonban egyéni szabadságunkban alig korlátoznak. Hiszen e korlátok közé állásunk önkéntes. Keresztény szónok Jézust és a kereszténységet meg nem tagadhatja, keresztény unitárius egyházi szónok pedig más célt, mint az egyház célja és eszméi, nem taníthat. Nem hal meg ezzel az egyén bennünk, hiszen amikor mi a keresztény unitárius egyház eszméi és céljai hirdetésére önkéntesen vállalkoztunk: akkor tulajdonképpen a mi egyéniségünk megnyilatkozására kerestük a teret, vagyis a mi és egyházunk célja azonos.

Rendkívül fontos tényező minden szónoknál és épenséggel elengedhetetlen az egyházi szónoknál az, hogy érezze a felelősséget. Felelősséggel tartozik az egyházi szónok Istennek, kinek akaratát, Jézusnak, kinek eszméit hirdeti, a kereszténységnek, melynek célját kell előmozdítania, saját egyházának, melynek specialis céljai és eszméi szolgálatára vállalkozott s melyre attól, az ő becsületében bizva, a missziót megnyerte; felelősséggel tartozik saját gyülekezetének és hallgatóságának, melynek az örök élet eledele és itala helyett nem szabad mérget adnia; melyet tanítani, gondozni, nevelni, felvilágosítani, ápolni, gyógyítani, erősíteni felfogadott szent kötelessége, és felelősséggel tartozik a szónok saját lelkiis- mere*énik, hogy egyetlen lelket is meg nem méíelyez, el nem veszít. Aki a felelősségérzetből nem csinál keveset, az tudni fogja, hogy mi a szükséges teendője; érezni fogja, hogy a lelkészi szolgálatnak csupán a szónoki tanítási részét is óriási nehézségekkel,