Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916
— 12 — a szónoklástan elméletét — beosztásunk szerint az I évfolyamon, — s igyekezünk a szemináriumokon a gyakorlatot is megszerezni, mégis, hacsak egy állandó kritikus nem áll szüntelen egyesek háta mögött, egész könnyedén, minden lelkiismeretfurdalás nélkül teszik túl magukat nem a szabályokon, hanem az egyházi szónoklás elvein s választanak valamely oly kényelmes utat egyházi tanításaik elvégzésére, mely jó az időnek eltöltésére, de nem egy bizonyos tárgynak a megtanítására. Az idősebb növendékek az elmondan- dókban kompendiumot, az ifjabbak utasítást kapnak a szószéki tanítói szolgálatra; a papi, a liturgiái szolgálatot azonban ez alkalommal mellőzni akarom. Amint azt minden tanuló, aki retorikával foglalkozik, tudja, a szónoki beszédeknek három faját különböztetjük meg: a parlamenti, a törvényszéki és egyházi beszédeket. Tulajdonságaik sok tekintetben megegyeznek s mégis óriási az eltérés közöttük Min- deniknek közös tulajdonsága az, hogy csakis egy cél felé tör, a magyarázatot, a bizonyítást, az alkalmazást egyik sem nélkülözheti s mindenik ott tartja szem előtt a meggyőzést, az akaratnak a saját javára való megindítását. Tehát mindenik szól az értelemhez és a szívhez, hogy a hallgatóságban kedvező vagy kedvezőtlen elhatározást teremtsen. A nagy különbség e beszédek között abban van, hogy mig a parlamenti és törvényszéki beszédek csakis egy közvetlen közeli, egy kéznél fekvő cél elérését munkálják, addig az egyházi beszéd a közeli cél elérésével egy általános nagy célt: a vallás-erkölcsi világ állandó építését tartja mindig szem előtt. Úgy, hogy ha el is érte talán a mai beszéd a célját, ez csak eszközzé vált az általános, távoli cél megközelítésére s az egyházi szónok legjobb sikerei esetén is csak annyit mondhat el: „nemhogy elértem volna a célt, hanem igyekszem, hogy azt elérjem.“ A parlamenti beszéd, ha sikerült egy törvényjavaslatot keresztül vitetnie, vagy azt megbuktatnia; a törvényszéki beszéd, ha a vádlottat elítélték, vagy felmentették — a szerint amint egyiknek vagy másiknak érdekében szólt — elérte célját, bevégezte munkáját. Az egyházi szónok előtt állandóan újabb célok állnak, melyek az egy örök cél felé mulatnak. Nagy különbség az is e beszédek között, hogy mig a parlamenti és törvényszéki beszédek tárgya rendesen adva van, addig az egyházi szónoknak egy nagy mezőről, a valláserkölcsi élet mezejérő, saját magának kell tárgyát kiválasztania s
