Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916
— 11 teli rámutatnom, hogy az összes teológiai tárgyak fő tekintetből elméletiekre és gyakorlatiakra oszlanak. Fölösleges volna arra törekednem, hogy ezek egyikét a másik fölé helyezzem, mert egyenlökép fontos mindkettő. Azt azonban bizton merem állítani, hogy — nézetem szerint — a gyakorlati tárgyakkal való foglalkozás inkább megköveteli a kiválóbb egyéneket, mint a többi. Megengedem, hogy erről sokat lehetne vitatkozni, de eddigi tapasztalatom a kimondott meggyőződést erősítette meg bennem. És éppen e meggyőződésem kifejezésénél kénytelen vagyok mély sajnálatomnak adni kifejezést a felett, hogy akkor, a mikor — hála Istennek — teológiai akadémiánk kifejlesztése előtt az utat megnyitni sikerült; ugyanakkor nem sikerült a gyakorlati tanszék fontosságát annyira elismertetni, hogy ennek egyhamari betöltésére újabb áldozatok hozását remélhetnők. Pedig egy bizonyos: az, hogy minden elmélet csak akkor ér valamit, ha azt a való életbe átültetni, illetőleg ott megvalósítani tudjuk; ellenkező esetben a legszebb elmélet is bátran maradhat a négy fal között, hogy boldogítsa az álmadozókat, az ábrándozókat. Sőt én az elméletből is csak azt becsülöm, aminek a való élet s a komoly életben az emberek hasznát veszik. Célszerűségi elv biz ez, de ha valaki az istenországa építését munkálja, bizony, bizony csak azokra vau elméletileg és gyakorlatilag szüksége, amelyek az építésben anyagúi és eszközül szolgálnak, szóval, amelyek az építésben segítik. Csodálkozhatnak, hogy akkor, amikor nekem, jó részben az elméleti tárgyak ellátása a kötelességem, a gyakorlati tárgyak fontosságát annyira kiemelem. De mást nem tehetek, mert a való élet által szolgáltatott igazságot ki kell mondanom, annál inkább, mert nem csak a könyvek tanulmányozása, hanem közvetlen az élet, a gyakorlati falusi és városi lelkészkedés tapasztalata győzött meg engem ez igazságról. Úgy tapasztaltam, hogy a lelkész tudományossága, ismerete, jelleme, sőt egész munkálkodása két téren válik leginkább szembetűnővé és lesz a bírálatnak is leginkább tárgya: a lelkipásztorkodás és a lelkészt szolgálat, illetőleg a szószéki tanítás terén. E kettő szoros összefüggésben áll egymással. Ez alkalommal a szószéki tanításról óhajtok néhány észrevételt, illetőleg utasítást feljegyezni. Pár év óta a szónoklástan s az ezzel összefüggő szeminárium feladatommá tétetett s azt tapasztaltam, hogy bár eltárgyaljuk