Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
Mondotta Gálfi Lőrinc, dékán. Nagyérdemű Közönség! Hivatalomnál fogva, nekem jutott a szerencse, hogy Győrfi István atyánkfiát, aki tanári székét most felolvasott értekezésével hivatalosan és ünnepi formában elfoglalta, az unitárius teológiai akadémia nevében elfogadjam és elfoglalt állásában üdvözöljem. Amikor ezen kötelességemnek a legnagyobb lelki örömmel teszek eleget, lehetetlen, hogy kifejezést ne adjak azon nehány gondolatnak, amelyet ez alkalom önként felidéz lelkemben. Igaz, hogy ez ünnep elsősorban az unitárius teológia ünnepe, amelyen unitárius teológiai tanárt iktatunk be hivatalába. Azonban meggyőződésem szerint, ünnepe ez szélesebb értelemben, az egész magyar teológiának, amelynek kevés számú művelői közé ma egy új munkást iktatunk be. A tudás és az igazság megszerzésének útjai lehetnek különbözők és minden tudománynál különbözők is voltak. De a tudomány, az igazság, mindig csak egy, és ezért ünnepünk nem kizárólag csak felekezeti ünnep. A világnak mostani nagy forgatagában mindenesetre nagy erő működik közre abban az irányban, hogy az emberiség és minden emberi intézmény és tudomány érdességéből, szegletességéből veszítsen, és egymáshoz közelebb simulva és egymást megértve, ismét békésen tudjon elhelyezkedni. És hiszem, hogy a teológiai tudomány is a jövőben több kölcsönös megértéssel fog fejlődni, mint amennyivel a múltban fejlődhetett. A teológiai tudománynak, mint minden más tudománynak, egyetemes célja és örökkévaló lényege, az ember üdvének a megszerzése volt. E céljának művelésével kiszámíthatlan szolgálatokat 4. Tanárbeiktató beszéd.
