Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915

és kifejtője, igen fontos hivatást is írtunk elébe, a vallás és a tudományok közt általában felmerült ellentétek megoldását illetőleg. A filozófia, mely a vallásból indul ki és a filozófia, mely tudományon alapszik, sokszor összeütköztek a gondolat történetében. Meg- békülésük egy helyesen alapozott vallásfilozófiában, nem lehetetlen : a vallásnak van egy hite, mely szerint értékei nyilatkoznak és kifejezésre fognak jutni a való világban s minthogy a tudomány határait abszolút bizonyossággal megállapítani lehetetlen, ki nem zárható abból, bármily fajta tapasztalat, még ha vallási is az.

A vallásfilozófiának, mint tudománynak kérdése, azonban ezzel még egyáltalán nincs véglegesen eldöntve. Amiket vele kapcsolatban elmondottunk, azok részben még ma is kívánalmak. A vallás- filozófia még mindig úgy szerepel, mint a vallási ideák értelmezése, valamely filozófiai elmélet keretébe besimítva. A modern gondolkozók közül igen sokan a vallási tapasztalatnak, a vallási ideáknak a valósághoz való viszonyából próbálják kijelölni a vallásnak szükségességét és erre építik fel különleges vallásfilozófiáikat. Úgy, hogy mármost, a vallásfilozófia különböző irányzatairól adhatunk számot, mint a disillusionismus, Symbolismus, symbolo-fideismus, ideális- mus és reálismus vagy progressivizmus. (R. B. Perry harwardi egyetem professora)

A disillusionismus irányzata alapján, az ideák általában s így a vallási ideák is illuzórisak és hiábavalók, tehát értékük egyáltalán nincsen. (Hogy ez irányzatból mennyiben beszél a Heckel monizmusa, érdemes volna a megvizsgálásra, de a jelenlegi keretek ilyen' részletezésre nem adnak módot.) Ez a nézet kialakul az emberben, ha a valóságot vizsgálja és rájön, hogy az ideák a valóságnak sem meg nem felelnek, sem pedig azzal kapcsolatban nem állanak. A kozmikus valóság inkább a pessimista élést igazolja vagy feltételezhet, megengedhet valamely közömbös szempontot, melynek szükségessége, mint tisztán intellektuális elmélkedés eredménye jelentkezik az emberben. Ha pedig a vágyó emberi tudatot vizsgáljuk, akkor is arra az eredményre jutunk, hogy az ideák csak mint kinzó eszközök szerepelnek az életben és állítólagos valósú- lásuk nem egyéb újra állításnál. Ez irányzat szerint egyetlen orvosság az élet nyomorúságaira, ha félre teszünk minden reményt. Megtagadja a pozitív értékeket és visszautasít minden bizakodó