Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915

- 22 —

várakozást a kozmikus valóság és vallási képzelet munkájára vonatkozólag.

Symbolizmus, a vallásfilozófiában az az irányzat, mely a vallási értéket, a vallási képzelet szabad szüleményének tartja. Ez az irányzat is az elsőhöz hasonlóan a valóságot és az emberi reményeket elkülöníti, de azért az ideákat nem veti el, ellenkezőleg megtartja, kultiválja azokat és menedéket keres bennök.

A symbolizmus neve alatt tulajdonképpen két irányzatot kell kiemelnünk: Höffding: kritikai monizmusát és a Sabatier—Ménégoz synibolo-fideizmusát.

Höffding vallásfilozófiai nézeteit „Religionsphilosphie“ c. munkájában adja közre. A vallásfilozófia szerepe — szerinte is — csak az újabb korban kezdődik, amikor a positiv-vallások dogmáitól, a tudományok és etika segítségével, független alapot biztosíthat magának.

Munkájában a vallás ismeretelméleti (erkenntnistheoretische) psychologiai és etikai filozófiájával foglalkozik.

I. A vallásismeret elméleti filozófiája, tudományos és intellektuális alapon, a teisztikus világnézet főbb princípiumaival összhangzásban, ismerteti a kozmoszt. Az umierszumot, mint egy első ok eredményét tünteti fel és végső valóságnak tartja a tér és időt.

Höffding ezt az irányzatot, — mely szerint Isién minden véges létezés oka — mint tarthatatlant elveti. „A tudomány követeli, hogy valamely eseménynek az okát, más eseményekben keressük; mely események, akárcsak a kérdéses esemény, adva vannak a tapasztalatban. A feladat tehát az, hogy a természetet a természet útján magyarázzuk, éppen úgy, amint egy könyv homályos részét, a könyv más részeivel való összehasonlítás alapján magyarázzuk.“ (18 1.)*

Nem fogadja el Istennek, mint egy magasabb személyiségnek tiszta fogalmát sem, mert az Istennek tulajdonított személyiség lényegesen különbözik az embernek a személyiségről szerezhető tapasztalataitól.

* Az irányzat képviselői azonban, úgy vélekednek, hogy a természeti phenomena okai nem ismerhetők meg e phenomena tanulmányozásából. Az okokat azokban a metafizikai és noumenalis valóságokban kell keresnünk, melyeket az emberi elme intuitiv alapon, minden természeti tünemény okozójának tart.