Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
13 — Reményemnek szilárd alapja van. Hiszen ma már az általános felfogás sem tartja a filozófiát absztrakt, érthetetlen gondolatok világában való sivár kóborlásnak! A filozófia ma elismerten az élet tudománya. Összegyűjti, rendszerezi, megérteti az emberi tapasztalatot, magába öleli az életnek minden mozzanatát. Lehet-é meglepő tehát a laikus hallgató előtt is a kapcsolat, melyet a tételünk elénk ad: vallásfilozófia. Nincs-e szüksége gondolkozásra — kérdem, a megkezdett általános nyomot, még egy pár lépésre követve — a vallási embernek? Feltétlen elfogadás és vakság volnának az igazi vallásosság mozgató tényezői ? Az értelemnek semmi szerepe nem volna a vallás világában ? Igen! tilos a vallásról gondolkozni, nehogy a gondolat tiszta fényétől kitisztuljon a reánknehezedő dogmatizmus, felekezetiesség fekete sötétje. Vallási értékeket nem a tiszta világnézet szülte hitfelfogás adhat, hanem a tekintély, a megállapított elvek előtti meghajlás, az egyházhatalom rendeletéinek vak keresztülvitele. Az embereknek ma még nincs vallása, még mindig beleszületnek abba. Az emberek nagy többsége a vallás lényegét ma is a hiszékenységben, a vak hitben látja, s minthogy a vakhit és a dogmatikus tanok a képzelet szüleményei — átnéz felette. A vallás azonban, ha ekzakt pontossággal meg nem is határozható, de szüntelen valósuló és valósított elemek elismerésével és nyilatkozatatásával, minden ésszerű, tiszta és eredményes élet nélkülözhetetlen feltétele és így nem is lehet ellentéte az élet tudományának, a filozófiának. A filozófia a tapasztalatok rendszererezője és értelmes vizsgálója — mondottuk. — Mért ne különíthetné ki a tapasztalatok nagy birodalmából a vallást és a vallási ideákat és mért ne tehetné azokat is a reflektiv gondolkozás tárgyává? A filozófiának és vallásnak egy tárgya van: az emberi tapasztalat, csak az emberi szellem magatartása különböző ugyanazon tárggyal szemben. Vagy, hogy mélyebben bele menjünk a filozofálásba és tudományosabb értelemben vizsgáljuk a filozófia és a vallás viszonyát; a vallásban a tárgyak közvetlen jelentkeznek, mint az imádkozás és lelki élvezet tárgyai, mig a filozófiában a tárgyak, mint a reflektiv gondolkozás és intellektuális megértés tárgyai ismeretesek. Az a tény, hogy minden érzés, valamelyes rejtett érzelmet hordoz magával, melynek alapján az alany azt megfoghatja, nem változtat előbbi
