Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
3. A vallás filozófiája. Székfoglaló értekezés. Györfi István, unitárius teologia-akadémiai tanár. „Ne filozófálj“ ! Nem ritkán és nagy előszeretettel használt szólás az emberek között, melynek értelmén annyiszor elgondolkoztam. Első alkalmakkor, amikor kimondani hallottam, magának a kifejezésnek jelentése nem igen érdekelt, hatása azonban már akkor felkeltette figyelmemet, kitől a figyelmeztetés jött, komoly méltósággal, mint aki absolut bizonyossággal tudja az igaz és hamis, a jó és a rossz, a szabad és nem szabad közötti biztos különbséget, dicsfénytől ragyogó arccal nézett körül a megszeppent universum- ban. Kinek az intelem szólt, zavart dadogással hallgatott el s piruló arcát zavartan sütötte le, mint akit valami tiltott dolgon rajta kaptak, míg nem egy fölényes, hideg mosollyal adta meg a néma feleletet a különös megróvásra. Micsoda különös varázs mondás lehet ez, gondolám magamban, míg egyszer fölöttem is el nem hangzott dermesztő fuvallata. A körülmények és szereplőik összevető mérlegelése alapján most már valóban filozofálni kezdettem, a „ne filozófálj“ kifejezés tulajdonképeni értelméről! Mért használják és milyen alapon az emberek, van-é és mi a céljuk e nem sok gondolkozásra mutató szólás alkalmazásával ? Tapasztalataim arra az eredményre vezettek, hogy a kérdéses kijelentés, olyankor szokott, mint vészharang megkondulni, amikor valaki az élet valamely jelenségének, avagy történésének mélyebb, igaz megértésére vágyik és a kiindulási pontokat, az eredőket keresi, szóval a szétszórt fogalmakat egység alá hozza, következtet, ítéletet alkot, amikor valaki tisztán, érthetően, következetesen és elfogulatlanul
